Kaptam a koktél injekciót olyan három körül tegnap (most a telefonálásból következtettem ki), s tökéletes is volt néhány órán át, estére megint kiabált a combom, de éjjel nem volt vészes, a torna meg most reggel -nem túlzok- iszonyúan remek volt! 60-70° között van a hanyatt önerőből emelésem, ami az eddigiekhez képest sokkal előrébb van és kitartásban is klasszisokkal jobban teljesítek (mármint, ebbe a szögbe felhúzom, s ott megtartom a bal lábam, hajlított térddel, felhúzott lábfejjel, ahogy kell, amíg csak bírom...) Na nem kell órákra -még percekre sem- gondolni, de akkor is az "egyáltalán" és a "sehogysenemmegy" között van egy történelmi ugrás, na. Ezen lendültem mostan által!
Hétfőn leszek hathetes, akkor lesz majd rtg, hogy terhelhető-e. Megjegyzem Tanár úr 8 hét tehermentesítést kért most, de nem kötözködöm. Egyáltalán nem fáj és működik.
Ergon ma pöcköket rakosgattam, aztán kérésemre odaengedtek a válltekergető kerékhez. Gondoltam, egy próbát megér.
Persze itt is nagyon kell óvakodni, hiszen stabilan kell állnom, de nem helyezhetek súlyt a baloldalamra, de ezt megoldom, így kell tekerni a cirka egy méter átmérőjű kereket, a rajta elhelyezett s rögzített kart fogva. Tehát egy tuti, inkvizíciós vállgenyó.
A bal –amit folyamatosan 13. éve ezerrel terhelek, nonstop „azon járok”-. vigyorogva megjátszotta e feladatot, míg a jobb, az ami évekig szabin volt, az első két és az utolsó két és fél évben volt mindössze szolgálatban, sírva könyörgött a végéért. De kénytelen volt megkerülni a megkerülendőt… én meg –aki a parancsot adám néki- boldogan nyugtáztam, hogy bírtam megint egy ilyen nevetségesen kézenfekvő feladatot kinézni magamnak, amit persze könnyekkel bírok csak teljesíteni, de legyűrtem, bakker!
Pipa.
Ott gebeggyen meg, holnaptól nem vágyakozom rá…. –na jó, lehet, hogy megtekergetem még… bakker…
Voltam még fizikón, s hallottam, amint elmondja a hölgy, hogy egy nap kb 160-170 ember van kiírva ilyen-olyan kezelésre, ami összesen cirka 190-200 etapot jelent, s erre vannak hárman. Kéretik figyelni az arányt!!! 3 szakszemélyzet, 8 óra munkaidő –amiben benne van a naplózás etc is- és ~200 kezelés.
Baráti, igaz? És lelkiismeretesek, csakúgy, mint a gyógytornászok. Mondom, az ápolási rész -és az elvi, tehát akadálymentesítési szempontok tökéletes figyelmen kívül hagyása- az, ami itt felháborító. (Két maximum három nővér van, aki tényleg nővér, és A_FERI, akikre számítani lehet.)
Most megint mágnest kaptam, hiszen ahhoz nem kell jelenlét, csak bedugnak a karikába és ott hagynak, addig mehet más felügyelt kezelése, így ez tulajdonképpen haszon mindenkinek, mármint ez a fajta cuccom.

Ahogy mentem fel onnan a lift előtt összefutottam Czeglédy főorvossal s elrebegtem neki, hogy mennyire használt az injekció. Örömmel fogadta e hírt, én meg örültem, hogy megköszönhettem neki, mert ez tényleg telitalálat volt.

A büfé-könyvtár-tornaterem csodahelyen épp a nyak-válltornára igyekeztem, mikor megláttam Misi bácsit, akivel minden délután nagyon jókat beszélget(t)ünk, most egy másik úrral –kiderült szobatársak- beszélgettek és kávéztak, s így engem is odainvitáltak. Misi bácsi, búcsúzóul, mivel holnap megy haza… ehh… meghívott egy kávéra s amellett vehettünk könnyes búcsút egymástól.

Azóta meg itt vagyok. Szívesen kimennék, de kerekesszékkel ha kimegyek, nem tudok visszajönni, ha meg mankókkal, nem tudok kinn leülni. Úgyhogy bakker…

Marad a TrónokHarca. Vagyis ahogy ma Nagyulam megjegyezte: a Tlónolók Hábolúja. Hehe…
Hiszen:
Te is, fiam ????

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.