(Ezt meg kék jegyezni: https://www.youtube.com/watch?v=SjFifdzn82c )

Reggel bejött olyan 5 körül az éjszakás nővér, kérdezte a tegnap érkezett betegtől, hogy kell-e neki fáslizni, nem volt a válasz, majd elvette a mellettem fekvő nénitől a levetett pelenkáját, s miközen kiment, visszaszólt: este visszarakja majd, mert nem pazarolunk! Mondjuk mi ketten –a négyes ágyon térdprotézissel és én a TEPemmel, még mindketten Clexane-osokként, beírtan, kötelezően fáslizandóként- így maradtunk csupasz lábbal, de sebaj. Nővér egoja és a néni pelenkája rendbe téve, ez a lényeg.
A délelőttös fáslizott be minket, s addig ugye nem kelhetünk fel, tehát a reggeli "toálett" is kénytelen volt várni –mindenkit megnyugtatok, bár életutamban az 5 hónap katéterrel kihívásokat jelent ennyi lauf a felébredés után, de nem, mégsem történt tragédia…- már itt volt a reggelim, mikor megkértem a nővért, hogy tegye meg a megteendőt. Kérdezte, hogy miért nem az éjszakás, aztán csak legyintett és tekerte a fáslit. Gyors ezazamaz, öltözés, reggeli és szaladás tornára.

Most nem a széles, működőképes ágyra, hanem egy keskeny, magasra mentem, s ott gyakorlatoztam. Cirka 70°-ig tudom felhúzni önerőből a most reműtött csípőm oldalán a lábam. Ami így, fájdalommentesen egy óriási eredmény!
(Bár fogcsikorgatok, de ennyi baj legyen…)

Ezenközben, illetve már tegnap pedzette a dolog, de ma reggelre kristályosodott ki bennem a tudat, hogy bakker, hurrá, BPPV visszatért!!! (Az én jegyzeteim nem találtam meg, pedig írtam erről, de üssekavics –ha már a saját kavicsaim elmozdultak…megint…-, hiszen az augusztusi műtét után kezdődött ez, de most jó ideje nem jelentkezett. Ez egy ismérve ennek, a szakaszos előfordulás, illetve a tünetek időről.időre eltűnáse majd visszatérte.)
Ma már vagy tucatszor üdvözölhettem bakkerbakker, s ha már vertigó, hát U2. Ugye. (Itt nem eszi meg a vidijót a hálóm, csak linkelni tudom, s remélni, hogy az ez, amire gondolok…)
Cilivel megbeszéltük, hogy a BPPV-torna nem alkalmas nekem –mert két csípőprotézissel vannak kötelmek melyek gátat szabnak ennek-annak-, de különben sincs ezzel gond, csak néha legfeljebb megállok és nagyokat pillogok, míg megtalálom a merre előrét, és folytathatjuk.

Ma más nem is nagyon volt, illetve víz nincs, így az elektro-kezelések leálltak mára, nekem a mágneskarika megvolt, pedig most akár az uh is beleférhetett volna, hiszen egyedül voltam az egész részlegen abban az időben… de sebaj… márcsaklegyintek…



/BPPV-torna ehunnen, e/

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.