Nos,a péntekem még messze nem ért véget a jegyzet végénél, hanem ha úgy tetszik, ott kezdődött.
Volt abban „kici kínai cípősz cirke” –édes, nagyon szimpatikus kínai séffel, és életmentő, irdatlan nagy féladag, fantasztikusan finom kajával-, volt még automata keresés, cím keresés, lépcsőn alá- és fölmászás, volt jazzkoncert, melyről szégyen és gyalázat ki kellett oldalognom, mert a hányingerhatárt ostromolta a csípőfájdalmam, s tudom, ha azt eléri, akkor napokig nem tudok megszabadulni tőle.
Éjszaka –már másnap hajnal- volt mire szállásomul kijelölt lakba érkeztünk, kis rendezkedés –már rokihoz a közvetlen környezet, zokni le és fel, meg miegymás-, aztán alvás. Lett volna, ha nem nézem, hajnal fél 4-ig a TH-t. (Nos, ehhez meg kell jegyeznem, hogy kultfilm. Tudom. Ám nekem maximum könnyed időtöltés. Ám ebben a látszólag l’art pour l’art szadista genyó, aki a MF-ben a kedvencem, némileg emeli a sorozat értékét nálam.)
Másnap turkáló, aztán a világ legjobb gyrosa, sok-sok kávéval előtte és utána, majd estejelé kis TH-utánpótlás miatti kanyar, aztán nyócra, vagy mikorra vissza ide.
Reggel meg fél 10-kor keltem.

S most estére, derült ki, hogy holnap reggel 8:00-ra vagyok kiírva rtg-re és a vizsgálat-megrendelő papírt ma napközben kellett volna ideadnia a nővérnek. De nem tette. Az éjszakáshoz ment be a szobatársam altatóért, s akkor tévedt a nővér tekintete a kórlapja melletti iratkupacra az asztalon: „Hát ezt nem adták oda  maguknak a nappalosok?, kérdi. Szobatárs csak néz, s mondja, napok óta könyörgünk mindketten –Ő is és én is- mert mindenki egyetért a rtg szükségességével –minden orvos elmondta, hogy a hazamenetelnek ez a feltétele, mert korábban senkit nem érdekelt a műtött rész állapota, csak igazolásnak kell-, de mikor végre testet ölt a kérelmi lap, basznak azt odaadni a betegnek.
Tegyük fel, hogy szobatárs nem  megy be… én reggel vagy megkapom vagy nem a reggelim –mert idejön a szobába, 7-re, de többnyire mikor elmegyek tornára még nincs itt- aztán elmegyek tornázni 7:30-ra, s 8-ra akkor tuti, hogy nem megyek rtg-re.      
Éééééés akkor??? Itt maradok édesdrágák nyakán? Baromira örülnének nekem, asszem… :) Én meg még inkább nekik… vagyis lószart… akkor lenne az a pont, hogy saját felelősségre hazamegyek.

De tényleg a „régi” röntgeneimet sem nézték meg -tehát a beutalt állapota nem releváns itt- s itt sem készítettek akkor sem, mikor a műtét után felvettek, vagyis a friss, aktuális állapot sem számít, bármilyen beavatkozáson is esett át a beteg.

Furi????
Itt?? Ugyan!!!
Az a furi, hogy van ez a hely.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.