Egyszerűbb a világot szimplának, fekete-fehérnek, sima, alapfokú egyenlettel leírható sémának látni, s így a végletekig leegyszerűsített környezetben létezni, mint egy olyan elem, amely maximum része az egésznek, sodródni az eseményekkel s itt-ott levonni a nagyon egyszerű(nek látott) világból a nagyon is pontos(nak vélt), de így mindenre alapvetően igaz, mély, tántoríthatatlan alapigazságokat.
Résztapasztalatokból össztermészeti evidenciákat alkotni.
Mely így egy öngerjesztő folyamat, de ez már csak adalék, de ettől még áll, éspedig, hogy az így szemlélő még nagyobb szemekkel mered a világra, s mindenben megtalálja a bizonyítékot a fennálló tézisére, sőt, ha annak homlokegyenest az ellenkezőjét igazolja is bármi, az számára már csak egy újabb bizonyíték mellette, hiszen a kivétel és a szabály erősíti egymást, ugye.
S lám, meg is van a sztereotípia, mely az előítélet külföldi unokatesója.

"A sztereotípia és előítélet kialakulása maga után vonja a diszkrimináció megjelenését. A diszkrimináció terminusa egy társadalmi csoport és annak tagjai felé irányuló pozitív vagy negatív viselkedésre utal. Természetesen az emberek általában negatív viselkedésre gondolnak- egy bizonyos csoport elleni diszkriminációra-, ám egy csoport elleni diszkrimináció egyenlő a mások melletti diszkriminációval." (Smith, Mackie (2001)

Most nem beszélnék a konkrét esetről, legfeljebb érintőlegesen, mert ez megint csak egy olyan, amiből látszik....
...látszik ez meg az. S hogy maradjak az általánosításoknál, mondok is néhányat, tehát amiből látszik
a) a politika a mérlegelés tudománya;
a/1) melyet rendre képesek ostobán kihasználni;
b) a tolerancia nem kötelező, sem az EQ;
b/1) de a személyünket érintő sértést kikérjük magunknak;
c) a törvények ismerete (bizonyos szint fölött is) elégséges annyiban, ha a nekünk megfelelővel tisztában vagyunk.

A cét már nem is bontom, hiszen a szelektív értelmezés illetve a nem_ismeret maga, teljesen mindegy ebben az esetben. Ennek csak minőségi súlya lehet, de itt ez irreleváns.

Nem megyek bele személyes okokba, nem kezdem magyarázni a bizonyítványom, sem a másét... csak elmondom, mi az, amit nehezményezek, s azt is miért is érzek így.

Például nehezményezem, de nagyon, a nem vitatottan meglévő társadalmi problémák, a csoportok közötti mély és lassan áthidalhatatlan árkok mélyítését. 
És nem mentség erre, hogy én naiv vagyok. (Ezt naponta megkapom mintegy válaszul erre.) Sem az, hogy -ahogy fentebb írtam- esetleg valaki nem ismeri a vonatkozó törvényt. Az sem, hogy esetleg személyes tapasztalatai mely irányba determinálják véleményét.
Otthon, nem közbeszédben, nem véleményformáló poszton, azt mondasz drága szívem, amit csak agysejtjeid kieresztenek a szádon, de amint ilyen szintre emelkedik a hangod, már nem teheted ezt meg, amennyiben a véleményed nem felel meg bizonyos normáknak.
S ez esetben a_norma a vonatkozó törvény:  
1992. évi LXIII. törvény a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról

Részlet ebből:
"2. § E törvény alkalmazása során

1. személyes adat: a meghatározott természetes személlyel (a továbbiakban: érintett) kapcsolatba hozható adat, az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés. A személyes adat az adatkezelés során mindaddig megőrzi e minőségét, amíg kapcsolata az érintettel helyreállítható;

2. különleges adat:

a) a faji eredetre, a nemzeti, nemzetiségi és etnikai hovatartozásra, a politikai véleményre vagy pártállásra, a vallásos vagy más meggyőződésre,
...
...

II. fejezet

A SZEMÉLYES ADATOK VÉDELME

Adatkezelés

3. § (1) Személyes adat akkor kezelhető, ha

a) ahhoz az érintett hozzájárul, vagy

b) azt törvény vagy - törvény felhatalmazása alapján, az abban meghatározott körben - helyi önkormányzat rendelete elrendeli.

(2) Különleges adat akkor kezelhető, ha

a) az adatkezeléshez az érintett írásban hozzájárul, vagy

b) a 2. § 2. a) pontjában foglalt adatok esetében, az nemzetközi egyezményen alapul, vagy Alkotmányban biztosított alapvető jog érvényesítése, továbbá a nemzetbiztonság, a bűnmegelőzés vagy a bűnüldözés érdekében törvény elrendeli;

c) egyéb esetekben azt törvény elrendeli.
...

"

Tehát, nem lehet listázni, hacsak az nem törvényileg elrendelt s nem segíti elő a bűnmegelőzés, bűnüldözés folyamatát. 
Ezen persze lehet vitázni, hogy mi segít és mi nem, de egy tény, hangulatkeltésre, valakinek a magánfrusztrációi igazolására nem lehet felhasználni különleges adatot. 
Értsd: nem lehet listázni sem kubatovnak, sem Schindlernek ma már, sem egy magas rangú rendőrnek.
Nem lehet.
Ahogy nem lehet kimagyarázni sem -mellesleg nem is érdekel-, hogy ez utóbbi rasszista-e vagy sem.
Nem érdekel.
Nyilván elévülhetetlen érdemei vannak a helyi rendőri munkában, nem vitatom e munka nehézségeit, nem vitatom a teher nagyságát, amit egy ilyen megbízatás jelent bárhol, de főleg egy társadalmi feszültségekkel súlyosan nehezített régióban, de azt nagyon is vitatom, sőt kikérem magamnak, hogy egy ilyen embert, aki bármely okból nem tesz eleget a_törvénynek, s különösen ebben az esetben, mely már nem súlyozás, csak személyes megjegyzés, hisz ha csokit lopna az is törvénytelen lenne, csak nem érezném esetleg ennyire rombolónak, tehát egy ilyen embert, aki visszaél ezen adatok kezelésével -hogy e hivatalos terminust használjam- a baloldal pajzsára emeli. 
Kikérem magamnak!

Hiszti?
Ájvé....

Én nem ezt a lovat akartam. 
S továbbmegyek, ez a ló, nem az a ló... hanem valami ostobán mérlegelő, hol TRIANONNAL kacsintgató, hol széljobberek felé szendén pillogó, talán útkereső, identitásában meglehetősen billegális paci. Melynél egyre inkább azt érzem, ennek a jószágnak semmi sem drága, hogy megkapja az ikszeket. (S most nem SPIRÓÉRA gondolok, bár fiatalkorom fontos regénye ez.)
De tényleg mindegy, hogy honnan jönnek? Tényleg nem fontos az alapelv? Az irány?
Mert szerintem, s ahogy ez az egész, hát ez fokozottan, a saját maszek véleményem, -hogy közhellyel éljek- sok bába közt elvész a gyerek, é.: ha a mérlegelésben az eredmény az egyetlen ami számít, akkor ha sikeres is lesz a folyamat vége, marad az, ami miatt s ahol elkezdődött a dolog?
Maradnak az értékek?

Én hagy bízzam ebben. Hiszen naiv vagyok, ezt tudjuk.
Még nem mondok ítéletet, szavaimnak amúgy is csak nálam van súlya, mert bízom, nagyon bízom abban, hogy megértik a_törvényt s kiköszörülik a csorbát. (Amit már akkor meg lehetett volna tenni, ha ... de olyan nincs, hogy mi lett volna ha..., de javítani sosem késő.)


(Érdemes elolvasni, sokkal jobban, mint az én szavaimat:
1. 2003. évi CXXV. törvény az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról
2. 2011. évi CLXXIX. törvény a nemzetiségek jogairól
3. Íme, a magyarok sztereotípia térképe
4. Gyurcsány Ferenc PA jelöléséről
5. EBH nekem)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.