Persze nem itt kezdem, bár ez folyamatos és most a perpill végkifejletet is megbélyegzi, de messzebbről kell indulnom.

Történt, hogy hazajöttem a rehabról -ahova a büdös életben többet a lábam be nem teszem-, és ráeszmélhettem, hogy a csípőm remek. Szebb, okosabb, kitartóbb, mint valaha. (:) Csak persze gyenge és kevéssé teherbíró, de ez idő és edzés kérdése csupán.
Voltam kontrollon, ahol Tanár úr ellenőrizte ezt, és ahol elmeséltem -miután rákérdezett- a visegrádi állapotokat dióhéjban, megtekergetett, kiírta a gyógytornát és előjegyzett három hónap múlva ismét látogatásra, azzal, hogy addigra tán egy mankóval stabilan járóképes leszek majd. (Hacsak valami közbe nem jön, a jelen irány ez, tehát így lesz.) És mondtam neki a talpmacerám is.
Mármint a jelenleg 3 centis platformtalp szerintem csökkenthetőségét. Mert úgy érzem, mikor mankó nélkül teszek meg pár lépést -többre még erőmből nem futja-, meglehetősen lukba lépek, mert már nincs annyi különbség. Próbálta megmérni, de mint tudjuk, sokszor és alaposan legózott jobb lábam/csípőm egyetlen pontja sem felel meg a sztenderdnek, tehát nincs mihez viszonyítani, így megnézte szemből ahogy állok, ahogy megyek és egyetértett velem, le kell vetetni egy centit. (Felet lenne ideális első körben, de csak egészet vesznek le, így marad ez, annál is inkább, mert Tanár úr véleménye alapján, inkább kisebb legyen az emelés, mint nagyobb, két csípőprotézissel nem mindegy.)
Azóta beszéltem cipőszakival, két hét múlva jön ide a városba. Nos, akkor elviszi majd és két hét múlva hozza vissza. Papucs és cipő. A kérdés csak az, hogy addig akkor mi lesz? Remete? Mármint én? De Scarlett O'Hara a barátom, ugye, tehát ezzel majd akkor foglalkozunk, ha odaértünk.
Gyógytornám hétfőn lesz először, ami már nagyon rám fér, hiszen a visegrádi mágneskarikás bohóckodás a merev bokámnak nem sokat segített, így bokám zokogva várja az Edittel való viszontlátás pillanatát.
Az is a hazajövetel örömét fokozta, hogy a méregdrága és gyönyörűséges, okos, intelligens és bazi mosó-szárítógépem megint bemondta az UNALMAST. 
Hívtam mindenkit, megtettem amit megtehettem, s ma eljött egy eddig számomra ismeretlen, szimpatikus fiatal szerelő -aki a battai Hírtükörben is hirdet, onnan kaptam meg a számát, s kiderült Pestről jár ki-, aki első ránézésre közölte: "Az Indesit nem jó."
Öööö.. mondám, de ez Candy!


/ÉDES, UGYE?/

"Az ugyanaz."
Hmmm... bánom én a kereskedelmi csűrcsavarokat, csak tegye a dolgát, tsókolom!?
Elmondtam, mi a pálya, szétszedte -nem vihogott a fürdőszoba térfogatán, ez nem lepett meg-, majd odahívott s rábökött egy mazzagkupacra.
"Ez itt a hőkioldó. Ezt benyomom. S lám, már működik!"

?????????????????????????????????????????????????

Oké.

"Ennyi????"
"Igen. Most először van ez a baja?"

Ehhehheeee.... hát elmeséltem édeske történetét, mármint a mi közös történetünket, melyen cirka havonta-kéthavonta akadt esemény, s ő erre nagy, csodálkozó, csillogó fekete szemekkel kérdezte:
"És ezt nem mutatták meg magának?"

Ismétlem: ??????????????????????

Odahívott s rábökött a levett tetőlemez alatt futó vezetékek csomópontjában lakó kapcsolóra.
Majd, mikor meggyőződött róla, hogy figyelem amit csinál, megnyomta azt. (Ki s be, hogy demonstrálja a dolgot.

"Íme!"

A tetőt rögzítő csavarokat vissza sem tette -úgyis pultlap van még rajta, így teljesen védett-, hogy ha kell, akár én is meg tudjam ezt tenni. (Egyedül nem tudom, de akkor is könnyítés ez.)
Érthető. Ez a cucc, nem olyan buta mint az anno vagy húsz évet teljesítő két elődje -amin lehetett mechanikusan időt állítani-, hanem ez intelligens és nem hagyja, hogy belepofázzak a dolgába. Nos, ennek eredménye, hogy amikor mégse kell annyi ideig a forró levegő, mint azt ő gondolta, mert elfogyott a pára a textilből, akkor a hővédelem fogja, s lekapcsolja a fűtőszálat.
Jogos védelem. Sokkal jobb, mintha fáklyaként jelezné egyszer, hogy tán megszáradtak a melltartóim.
De bakker, annyi esze nincs édesnek, hogy utána mondjuk visszakapcsolja, vagy legalább erről értesítsen engem. Engem, mint gazdiját. Ugye.
A papírja meg mit sem említi ezt, ahogy egy gégecsövet sem, de ez egy másik történet. (Aszongya, a lefolyó szűrőjét lehet s kell tisztítani, ha bármi más van, értesítsek szakembert! Ööööö.... )

Szaki egy órája volt itt, azóta dolgozik a gép. Most kezd szárítani. Remélem, meleg levegőt használ hozzá, mert ha nem, megmérgedek!
Ja, és akkor hívom szerelőt, ahogy meg is egyeztünk.

S ha már Candy:




Ja, még Tanár úrhoz annyit, hogy véleményt kértem a lépcsőzőgépről, mert a visegrádi vélemény kifejezett ellenjavallat volt, én viszont anno a miszlikcsípő után azzal építettem újjá az izomzatot körülötte. Áldást megkaptam, napi gyakorlattá is vált már ez azóta. (Kis macera volt kitalálni a hogyant, hiszen meglehetősen billegális vagyok, de segítséggel sikerrel jártam s ideális helyre került az eszköz, és hozzá a járókeret is, ami így előrelépett a tárgyi evolúcióban...)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.