Listáznom kéne

2014.08.02. 16:25

Különben ez van, ami. 
Néha megteszem, például ÍGY, vagy ÍGY is -s ezt nem győzöm hangsúlyozni feszt-, de ÍGY soha, s ezt is szajkózom folyton, ám sokszor mégiscsak élnem kellene ezen eszközzel.
Persze tudom, az én agyam, nem lehet, hanem biztos, hogy TÉVES... ha már...
De nem erről van szó... utttyan... csak az ...ja, mondtam már, az én agyam téves... szóval, köze nincs ennek a listának a_listázáshoz, illetve egészen más, sokkal kisebb hatósugarú jelentőségében.
Mert történt, hogy tegnap Ildike leégett mosógépe áldásos tevékenysége -vagyis immáron semmittevékenysége- révén áthozott egy adag ruhát, melyet én ma reggel mostam ki, s aztán kellett átvinnem hozzá az immár tiszta eredményt.
Nos, úgy terveztem, hogy reggel felkelek, kimosok, átviszem a cuccot Ildikéékhez, felmegyek a Sparba, veszek tejet például -mert az utolsót bontottam fel tegnap reggel-, aztán hazajövök s még mindig délelőtt lesz.

No, ehhez képest az van, hogy negyed tízkor ébredtem, mire ráeszméltem arra, hogy már itten nem lesz délelőtt letudott pontos terv, lett fél is, így kikászálódtam az ágyból, beindítottam a mosógépet, lezuhanyoztam -megmostam a hajam is-, majd szöttyögtem még kicsit -ezzel a "folyton" változó végtaghossz-különbséggel elég kalandos a rokilét, de szó se róla, klasszisokkal jobb kaland ez, mintha egyforma lábam lenne, csak fájna... ööö... na...-, aztán mire lejárt a mosás, össze is szedtem magam s ruhabatyuval felszerelkezve indultam utamra.
Merthogy megtehetem, ugye. Hiszen van nekem mocim -szelíd MOCI, ugye...-, s ezzel leküzdhető ez az akadály.
Lecígöltem batyut, beraktam mocira a lábamhoz, s így indultam. Felkészültem, szatyor -mely alkalmas arra, hogy "megállva saját lábán", ne boruljon le az alvázról, gondosan párna alá téve, s irány Ildikéék.
Oda is értem, pakk beadva a kerítésen s továbbsuhanás.

Ha már ott jártam, bementem az Elektro-TOP-ba is és rákérdeztem a telefonra, mert a bolt honlapja a kifejezést sem ismeri, de választ kaptam, s megnyugodtam, majd át a Spar-ba. Nem túlzok, vagy egy órát -ha nem többet- kerengtem a bevásárlótérben, s szedegettem össze a dolgokat, gondosan ügyelve a rendelkezésre álló szabad összegre, melyet ezen akció alkalmával felhasználhatok. Mikor megtelt kis mocikosaram s lelkem is elégedettnek tűnt a pakkal, beálltam a pénztárhoz -megjegyzem, a sparos alkalmazottak kivétel nélkül kedvesek, segítőkészek, amit nem győzök megköszönni és terjeszteni is-, fizettem, s suhantam hazafelé.
Itthon -annyira de annyira ügyes vagyok már, hogy alig egy számjegyű percnyi időráfordítással- be tudok navigálni tolatva a mocihelyre, tehát beparkoltam de ízibe s felcígöltem a batyut az emeletre. Amint etalonszatyrot kipakoltam, derült égből villámként -ide rímel a MisFits, ugye... bakker... de hiányzik nekem ez!!!!- csapott be a döbbenet, hogyaszongya, tök ügyesen vásároltam, csak éppen a legfontosabbat nem vettem: tejet.

Egy pöttyet elszontyolodtam, ezt nem titkolhatom, s lerogytam az asztalhoz, gondoltam próbálok valami köztes megoldást találni, ezért -ugyan még nem volt végleges tervem, de- előszedtem a telefont, s mikor kezemben volt, látom, Ildike hívott. Én meg nem hallottam, így most visszahívtam.
Kapva az alkalmon, kérdem, hogy van-e esetleg-e nekije-e tartalék tej otthon-e, de nem volt, ellenben nehezményezte, hogy nem mentem be, mikor a ruhát leadtam, meg is jegyezte, hogy bezzeg ha bementem volna, szólt volna, hogy ne felejtsem el a tejet... áh... késő bánat. Bakker....

De így nem volt mit tenni, újra el kellett indulnom. Sparos nénik örömmel üdvözöltek ismét, pénztáros meg is jegyezte, ha még valami kimaradt, 5-ig érjek oda, mert addig vannak nyitva. (Kedves, de nem tervezek mára több utat...:) Aztán irány Ildikéék.

Kicsit sem vicces, eszem ennyire látványos hiánya. Mi ebből a tanulság?

Ha listát írnék, legalább néha, s azt nem keverném el, ugye, akkor esetleg nem kellene potya utakat tennem.

Ellenvélemény: ha lenne lista, nem kellene plusz utakat tennem, pedig most már megtehetem; és nem érne villámcsapás néha, pedig az különös eredményt is hozhat. Ugye? 






Ja, úgy, de úgy szeretnék a MF-ből csengőhangot "csinálni", de annyira gergya vagyok, hogy egyelőre ez még csak álom. De ugye, ami késik... az később van. :)
Ez is csak az egyik lista tagja. Le kéne írnom, tán?

A bejegyzés trackback címe:

https://talema.blog.hu/api/trackback/id/tr578243174

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

60145 2014.08.02. 17:12:41

Addig amíg az ember tud saját esendőségein derülni, nincs baj!

179584 2014.08.02. 17:50:14

Igaz, én nem vagyok tolókocsis (bár a tegnapi sétánk alkalmával vágytam egy rollátorra). Az, hogy a bevásárló-listámat otthon felejtem, már sajna nem lep meg!!!

265594 2014.08.02. 17:59:46

Atlasz! Na, ja. Mégis mi vinne előre, sokszor?! :) Marijja! Tolókocsis én sem. Sőt. (Ez is benne van az egyik listában...) Lista-ügyben pedig méltán kezet foghatunk! Könnyebb az élet, ha az ember a memóriájára számíthat. :)
süti beállítások módosítása