Annyira, de annyira elfáradtam, hogy ez a tegnapi már nagyon kellett. Mármint a lelkemnek mindenképpen s kivitelezhetőség szempontjából megviselt, ám remekül teljesítő porhüvelyemnek is, hiszen csak ülnöm kellett....

-- Persze az indulás előtt jöttem-mentem a gyülekező kocsik között és egyre csak költözött lelkembe a büszkeség, a lelkesedés -ami nem akkor kezdődött, de hatványozódott az érkező kocsikkal-, a jókedv, a megnyugvás. Mert megint -ahogy folyamatosan- azt éreztem, hogy igen, itt a helyem, jó emberek között, egyfelé gondolkodunk, egyfelé megyünk, jót teszünk. --

Egy beharangozó erről.

A menet a Hósök teréről indult és bekacskaringózta a várost: Hősök tere- Andrássy út- Oktogon – Teréz krt. – Nyugati tér –Szt. István krt. – Margit Híd – Margit krt.- Széll Kálmán tér – Hattyú utca – Batthyány utca – Fő utca – Clark Ádám tér – Lánchíd – József A. u. – Károly krt. – Astoria – Múzeum krt. – Kálvin tér – Vámház krt. – Szabadság Híd – Szt. Gellért tér – Bartók Béla út – Móricz Zs. krt. – Villányi u. – BAH Csomópont – Hegyalja u. – Erzsébet Híd – Március 15. tér – Jane Haining rkp. – Id. Antall József rkp. – Országház – Id. Antall József rkp. – Carl Lutz rkp. – Dráva u. – Dózsa Gy. u. – Hősök tere 

Nem sokáig tudtam ácsorogni a téren, míg gyülekeztünk -kb mi voltunk az elsők az érkezők közül, s állva fényképezni egyáltalán nem tudtam, így beültem Jucus autójába -aki Győrből jött és bejött értem Battára aztán este vissza is hozott, amiért óriási köszönet jár neki- és onnan készítettem képeket.
Íme néhány:






A "védjegyünk" a putyinos zászló:



Az engedélyhez minden szükséges adatot le kellett adni, melybe a résztvevő autók iratai, illetve azok számai is beletartoztak, ezt gondosan  az ott jelenlévő szerv fel is jegyezte:







Elindultunk, a kocsi egyik oldalán a putyinos, az én oldalamon pedig egy Szoli zászló lengett, ami ugyan be volt ékelve az ajtóhoz, mégis tartottam, nehogy önállósítsa magát, így csak néha tudtam fotózni, de itt-ott sikerült. Lám:




A Moszkva téren körbeért a sor.... ezt már hazafelé jöttömben mondta valaki, és ezért ez elég szívmelengető megint... persze bosszantó is lehet, de aki érteni akarja -nem kell nagyon erőlködni ehhez- az érti is. Mint azt a járókelők mondjuk 95%-a tette is. Tulajdonképpen egy budai utca emberei voltak -ott mondjuk egymás után, összesen tán 5-en- akik puccos dámától, bőrkabátos középkorún át, túlkoros yuppie-ig-, akik nemhogy nem értették, de be is szóltak. Mi meg rendre mutattuk nekik az ő lefelé hüvelykujjukra a felfelé hüvelykujjat -nem véletlenül hangsúlyozom ki, hogy melyik ujjat...:)-, vagy a V-t formázókat, és mosolyogtunk. Mert jó volt. 
Nagyon jó volt!






A rendőrök tökéletesen végezték munkájukat itt. Sokan voltak -annyian amennyien ekkora menet "levezényléséhez", biztonságos kíséretéhez kellenek- és nagyon profin csinálták a dolgukat. Köszönet érte nekik!






Többet nem tudtam fotózni, pedig látható, itt még a felénél sem jártunk, de készült sok-sok kép, az én telefonomtól és egy szabad kezemtől ennyi telt.

Ismét köszönöm, hogy ott lehetettem és én mindig szeretek szolisnak lenni, de igaz, 
MOST KÜLÖNÖSEN JÓ VOLT!!

Volt egy nő, aki többször feltűnt az útvonalon mellettünk, egy sípot fújt és tapsolt és lelkesített minket, mindenhol voltak csoportok, akik nekünk tapsoltak, volt sok autós aki nyomta a dudát -félreértés ne essék, a mosolyon és a bólogatáson látszott, érti és velünk van- és villamosra várók tapsoltak és persze voltak akik türelmetlenek voltak a lezárás miatt. De azt gondolom, ez az elenyésző kisebbség volt, akiknek megértem, hogy ez a pár perces dugó kellemetlen volt, de csendesen kérdezem, amúgy soha nincs dugó székes fővárosunkban? A ha dugó van azt lehet tudni, hogy mondjuk ha elhalad az az 50 autó, akkor indul a forgalom???? Ja, nem, csak most konkrétan ránk lehetett haragudni. Értem, ha ettől kerekebb az élete, ám legyen.

A Hősök terén, ahonnan indultunk is lett vége a menetnek -mármint ennek...-, majd bementünk kicsit a Szoliba, ahol IAndi és Anyukája kezét-kedvét áldottuk mind, mert kaptunk egy -azaz konkrétan két- halom palacsintát, szilvalekvárral és kakaóval, valamint  meg tudtam beszélni, hogy a kerekesszékem bekerülhessen megőrzésre oda, hiszen a netadósokon -is- kiderült, nem megy nekem a talpon állás... Onnan pedig irány az Egy falat kultúra projekt a Blahán.
Két héttel ezelőtt, az egyik netadós tüntetés előtt benéztem erre -hiszen ez egy rendszeres esemény, melyet a Szoli lelkes aktivistái csinálnak-,  s ott megismerkedtem egy fiatalemberrel, akinek éppen akkor átadtak egy szatyor téli ruhát. Láttam az örömét, és elkezdtünk beszélgetni. Kiderült, egy cipője van, egy szakadt tornacipő és esélye sincs télit szereznie. Nos, elmondta hányas a lába, én telefonálgattam kicsit, unokatesóméktól sikerült szereznem egyet és eljuttattam neki. Most pedig találkoztunk. Jó neki a bakancs!!!!!!! 
Megengedte, hogy lefotózzam és betegyem ide a képet, mert annyira örülök ennek!!!!
Íme Gábor, a Szoli gyűjtötte téli ruhákban és téli bakancsában:



Készítettem olyan képet is ahol egészben látszik, de nyilvánosan nem akartam az arcát is kitenni. (Mikor elővettem a gépet és megkérdeztem lefotózhatom-e, engedélyt adott rá és vigyázzba is állt, mondván: a bakancs jobban látszódjon! Köszönöm! )

Este 7-negyed 8 körül értem haza, de én annyira ki voltam ütve, hogy bekapcsolni sem voltam képes a gépet, pedig legalább Érintést (Touch; Kiefer Sutherland) néztem volna, de arra sem volt erőm. Ma is későn keltem, de lelkem helyén van, és sínen a kerekesszék dolog is, hiszen hétfőn újra bevetés!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.