A szónokokkal ellentétben ez nem tegnap kezdődött. S majdnem azt írtam, hogy nálam nem tegnap kezdődött ez, de nem vagyok egyedül.
A közfelháborodás napja alkalmából is látszott ez, bár mondom, ragaszkodom hozzá, hogy ha te most vetted észre mi folyik itt, nagyon örülhetsz neki!.

(A szónokra visszatérve más megjegyezni valóm is lenne, de ha ez lenne a legrosszabb, az lenne a legjobb...)

Szokásomhoz híven nem néztem még meg egyetlen összefoglalót sem, előbb a saját emócióimat akarom lejegyezni.

Délután indultam Battáról, és 5-kor a Kossuth tér metrómegállójánál találkoztunk mi, szolisok, s akkor már ott várt a kerekesszékem is. Két mankóval mentem, vittünk egy nagy párnát, mely belevaló a székbe, hogy az emelés és viselhetőség meglegyen számomra. Tehát onnan már nem gyalogoltam, sokkal könnyebben voltam. Itthon vettem be fájcsit, de nem tartott ki végig, ám ebben nincs semmi furcsa.

Én a tömegben a putyinos zászlók között, a kerekesszékemben ülve semmit sem láttam, mármint a szónokokból, vagy a tömeg nagyságából, csak néha láttam egy-két bukósisakot amint elszaladt rendeződés közben a Parlament bejáratánál a lépcsőkön felsorakozott rohamrendőrök valamelyikén.

Vagy például láttam az épület homlokzatára kitűzött zászlókat és elkapott a hányinger kedves, okos, nagyonmagyar bajuszkirály iránt -aki jelen elmebeteg vezíre mellett legfeljebb helytartó lehet, de annak nagy hatalmú-, aki épp aznap parancsolta ki az országgyűlés ülésterméből az EU zászlaját, mondván "...ez a magyar nemzeti Parlament, majd ha más nemzeté lesz, akkor jöhet más zászló..."
Ezenközben a homlokzaton két zászló leng.





Gondolom, mert nem_az_ülésteremben_van.
(Ugyanis az ITT ÉLŐ NEMZETISÉGEKnek ezen az alapon sokkal több joggal lengethetné a szél a zászlaját a nemzeti trikolór mellett. Vagy a vajdasági magyaroké, például...) Mely gondolatfolyam még mindig nem ad magyarázatot bajuszkirály ostoba, otromba, oktondi, sőt már-már beteges kirohanására, mert ugye, drágám, önként és dalolva lettünk MI -te is te szerencsétlen!!- az EU egy tagállama, ergo az Európai Unió egy más szint, melyhez mi tartozunk, s nem fordítva. (MI IS AZ A SZÉKELY ZÁSZLÓ?)

Tehát én ültem a kerekesszékemben (íme) és csak hallottam a történéseket, meg láttam a tömeget.



Volt, hogy felnyújtottam a kezemben a telefont s elkattintottam, ekkor ilyen sikerült:




Vagy Marianna ment egy kört -már amennyire mozogni lehetett- és csinált képeket:








És a "kedvencem", a legkifejezőbb a nerről:





Maga a szervezett tüntetés -mely a hivatalos kiírás szerint a NAV botrány, a netadó, a megszorítások és a legszegényebb rétegek újabb megnyomorítása miatt épült fel- 18:00-kor kezdődött, és cikra két órán át tartott, majd ezután a lelkes, de totálisan tehetségtelen szpíker mindenkit elküldött a picsába és a hivatalos rendezvénynek vége lett.

Ám sokan maradtunk. (Mondhatnám, hogy azért mert tökös legény vagyok, de el sem tudtam volna menni, mert ugye a tömegközlekedés NEM akadálymentes, de pláne maga a Kossuth tér semegészében... pláne, hogy a rokikártyám Jucus autójában volt, hiszen azzal jöttem s készültem menni is.)

Kónya Péter és Szabó Szabolcs, ott voltak velünk. Péter a kabát fölött, Szabolcs a kabát alatt viselt unikális pólójában:



/Mieink innen, e/

A rendőrök a lépcsőkön egyre többen lettek, néha lagymatag hangokat kvázi hangosbemondón lehetett érzékelni, mely a szomszédok elmondása szerint a távozásra buzdított minket, de a köménymag nem mozdult.
Egy darabig.
Aztán elindultak a rendőrök, lassan, mint a farkas a mesében, csak a lábát... no, itt csak egy lépcsővel lejjebb jöttek, majd még eggyel... én ekkor már a tömeg széle felé voltam, mert arra jutottunk, megindul esetleg az emberár hátrafelé, tuti, hogy belőlem stabil kupac lesz, velem legalul,  s akik elölről jöttek mellénk mesélték a maszkos rendőrök mosolyogtak... hogy min nem tudni. De akár gondolhatom azt is, hogy értették a szitut.
Majd mikor úgy tűnt tényleg lesz valami, mert lezárták a térre vezető utcákat is, gondoltuk ideje indulni. Kiértünk a sűrűjéből és láttuk, a teret magát is duplasorfal vette körül.

Némmámondom... ültem a kerekesszékemben, ölemben a táskám, mellétűzve két nemzeti trikolór, melyek korábban a szék háttámlájára voltak tűzve, kezemben pedig három, putyin-orbán zászló, Jucus pedig tolt volna kifele a térről, a kocsijához, mely az Alkotmány utcában parkolt.
Sorfal.
Hmmm...
Odaszóltam, kezemben a putyin-orbán zászlókkal:
- Fiatalember, kiengednek minket?

S szétvált a -mondom, ott dupla- sorfal, mosolyogtunk egymásra s mi mentünk tovább, ők meg teljesítették tovább a szolgálatot.

Még bementünk a Benczúrba, ahol korábban lebeszéltem a kerekesszék parkolót s le is adtuk azt, majd irány haza.
Fél 11 volt és alig bírtam kihámozni magam a ruháimból, mert lábam -a béleletlen egyetlen rokicipőmben- égő vörösre fagyott.

De ez is megvolt.

Meg az is, hogy államférfijaink tesznek mindenre és csinálják undorítóan tovább, amit vezírük diktál nekik, melyek hagymázas álmaiban megjelennek előtte.

Fel vagyok háborodva!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.