Alcím:
Miattam, értem.

Persze nem egészen értem. Nem érted?
Pedig érted is!!!

..................

No, követhető? Nem? Ájvé... nekem ez remek kuncognivalót adott órákra jóformán...

Ma -illetve még tegnap, mert már ma volt, mire hazaértem.... - szóval november 22-ére hívta utcára az embereket a PSZ, ide is teszem felhívásukat, mert már fáradt vagyok és nem próbálom magam megfogalmazni. Tehát:

"A Pedagógusok Szakszervezete demonstrációja 2014. november 22-én, szombaton 14 órától, a Magyar Közoktatás Napján, Budapesten, a Széchenyi téren (Lánchíd pesti hídfő, az Akadémia előtt). Nagygyűlés 14:30 Szalay utca, az Emberi Erőforrások Minisztériuma előtt.
...
Beszédet mondanak:
Martin Rømer, az Európai Oktatási Szakszervezetek Szövetségének elnöke,
Gulyás Balázs, a Százezren az internetadó ellen szervezője, aktivista, egyetemi hallgató,
Dr. Szenes György, a Magyar Pedagógiai Társaság Szakképzési Kollégiumának elnöke,
Salamon Eszter, az Európai Szülők Magyarországi Egyesületének elnöke,
Galló Istvánné, a PSZ elnöke."

Saját szemszög, ugye. a rezsim, elmebeteg vezírével mindent centralizál, államosítás címszó alatt a haverok, buta önálló véleményre képtelen, vagy opportunista tolvajmód rendelkező felügyeletére bíz, pénzt -iszonyú összegeket- von ki a gazdaság prosperálni képes részéből, a szociális kiadásokat a töredékére csökkenti, majd annak is a tört részére, és legfőképp a jövőből veszi el a lehetőséget!!!!

Sokan mondjuk régóta, 5 éve... sokan meghallják. Sokan csak most... aki még most sem.... az tehet egy szívességet.... persze csak akkor, ha kibújt a fenségesseggből... (mondom, hogy fáradt vagyok)... és persze vannak akik panaszkodnak, nyígnak, de lusta barmok és országrontóan buták, ahogy ITT már keresetlen szavaimmal anno megfogalmaztam. :)

A 11-es busszal indultam, Magda -akinek e hosszúra nyúlt napot köszönhetem- bement a Benczúrba az ott parkoló székemért, egyedül felmálházta s elszállította -tömegközlekedve- a Kálvin téri metrómegállóhoz, ahová én is mentem. Onnan együtt indultunk tovább, egyenesen a Szalay utcába. Ahogy vártuk ott a tüntetést, gyülekeztek az emberek, egy hölgy például odajött hozzám és a kezembe nyomott egy valami előrecsomagolt melegítő bizgentyűt, mondván, látja, ülök  székben, biztosan jól átfagyok és még kesztyűm sincsen. 
Hálás köszönetem! Nem tudom mi az a cucc -valami kínai-koreai-tájföldi-japán elnézést ákombákom van a zacsin-, de szervezetem életben tartására a zimankóban -pláne, hogy megint elhagytam a buszon oda mentemben a kesztyűmet- kifejezetten tökéletes volt!
No, aztán odapenderült egy másik hölgy hozzánk, és elém tartott egy diktafont. Mondván, meséljem mán el, minek vagyok ott.
Válasz: A Kossuth Rádiónak készít riportot a tüntetésről.... némmámondom!!!!
Mondjuk igazolványt, megbízólevelet, de még egy kitűzőt sem mutatott, ám üsse kavics, nem titok miért esz a fene engem ilyen helyeken, tehát elmondtam, s Magda is szólt néhány szót.. (Őt kérdeztem utána, szerinte nem rontottam el semmit.)

Aztán megérkeztek, sokan voltak. Persze mihez képest, de soknak tűnt. Szokás szerint semmilyen hírt nem olvastam még, mindenképpen a saját emócióimat akarom leírni először, s ebbe a sacc nem tartozik, hiszen sok mindenhez ne értek, ezen hosszú sor egyik eleme pedig ez.
Szép számmal voltunk szolisok is, hozzájuk csatlakoztunk természetesen.






Majd nekem szokás szerint mehetnékem támadt -s Magda lankadatlanul segítve tolt, kísért- és az éppen kéznél lévő ROKFORT ÉTTEREM nyerte a versenyt, s tettem egy kísérletet a kéretlen látogatásommal, de nem lepődtek meg, messze nem egyedül voltam azok közül, akik épp ma, csak egy dolog miatt keresték fel őket.
Innen egy darabig sokkal nyugodtabban ücsörögtem székemben, mellettem egy babakocsiban egy ifjú úr ült, anyukája biztatta tapsra, integetésre, s ő teljesítette is a feladatokat.
Őt természetesen nem fotóztam le, ám a kivetítőt, mely az étterem elől tökéletesen látszott, igen. 



Ahogy a kiírásban is állt, mindenki elmondta amiért jött -főnéni többször megállt mondókája közben, s nem egyszer az volt az érzésem, elveszi az ellenőrzőnket és minimum egy osztályfőnöki intőt ad, mert arcán félreérthetetlenül a "hülyekonokmihasznakölkei" jellegzetes tannéni kifejezés ült. De megúsztuk. Még fekete pontot se kaptunk.
Úgy lett vége a demonstrációnak, hogy átadták a petíciójukat a minisztérium .... .... valakijének. Figyeltem, esküszöm, de sajna ezt nem hallottam. Ha valaki tudja, pls, mondja már el nekem!!!

Egy uszkve két méteres zászlót megkaptunk, hogy úgyis a Benczúrba megyünk, vigyük magunkkal s tegyük az irodába, hisz a kerekesszék amúgy is ott parkol.
Igen ám, csak a metrót nekem egyedül is kihívás használnom, így a segítség elengedhetetlen -s most nem kellett jótét idegenre vadásznom, hisz Magda velem volt végig-, ám így megzászlósodva egy körben nem ment a dolog.
Tehát Ő és zászló irány a Benczúr, én meg maradtam a székemben, a Kossuth téren és vártam. 
Szállingózott el a tömeg, s ahogy ott ültem -játszóruhában (farmer, fekete kapucnis dzseki), kerekesszékben, két mankóval "ráragasztva", sapkában, sálban, vörösre fagyott orral- többen is megkérdezték, hogy segíthetnek-e. Nagyon jól esett! (Egy fiatalember, mondhatni egy srác miatt hatódtam meg .vagy hogy is mondjam- a legjobban, mert ahogy mentek el kettesben egy másik ficakkal, odajött, és azt mondja: "Egymás mellett voltunk a tüntetésen! Egyedül maradt? Segíthetünk?" És tényleg ott álltunk egymás mellett és mondom, ez kifejezetten szívmelengető gesztus volt, persze megköszöntem s mondtam, mindjárt jönnek értem...)
S jöttek is. A téren az OGYM tartott demót, s épp míg ültem strázsámon, ért oda a NANE tüntetése is.



Majs Magda visszaért értem, és akár vége is lehetett volna a napnak. 
(Mármint nekem, hiszen szegénynek még be kellett cígölnie a kerekesszékem a Benczúrba, ahol most ideiglenesen parkol, hogy kéznél legyen, hiszen anélkül nem tudok jelen lenni ilyenkor.)
Ám, de még mindig nemaddiga!

Mert kérem, mert... mert engem mekkora mák ért már megint!!!!??? Na????
Hála legyen Magdának s a remek időzítésnek, éppen kéznél voltam, mikor még a tüntetés előtt kávéztunk a Kálvinon, s kapott egy telefont, miszerint ma, mondom, épp ma, ma este a Művészetek Palotája színpadán lesz a TALAMBA ÜTŐEGYÜTTES 15 éves jubileumi koncertje (íme). S feltette nekem a kérdést, hogy volna-e kedvem esetleg elmenni vele erre az imént ecsetelt eseményre.
Hmmm.... a válasz ugye egyértelmű volt.
Egy pöttynyi gondolat körözött e remek lehetőség körül, mely a realitást hozta e meseszerű helyzetbe, éspedig az imént ecsetelt öltözékem. 
De hát mon'má!!!

Eccer élünk, vagy mi a reinkarnáció, ugye?! (Legfeljebb kidobnak...)

Sosem voltam még ott. Sőt, ezt a nevet, hogy "Talamba" már hallottam, de felidézni semmit sem tudtam.
Ám, ma olyan élményben volt részem, amit csak egy hozzám méltatlanul magasztos szóval tudok leírni, éspedig katarzis élményem volt. (Ritkán, de életem annál jobban beragyogva akadnak ilyenek: OVISOK, netán HOPPÁ ... s remélem e sor nem szakad meg... én nyitott vagyok!)

Igazán nem tudom elmondani, mennyire de mennyire jól éreztem magam!! (És nem arról beszélek, hogy megfáradt tagjaimnak jót tett a kényelmes ülőalkalmatosság...) Fantasztikus élmény volt!
A vendégekkel megfűszerezve pedig olyan gyönyörűséges, sokszínű, multikulti két órát kaptam, amire már nagyon ki volt éhezve nertől sugárban hányó lelkem.
(Azért.... egy alkalommal megkérdezte a közönséget az éppen felvezető egyik tag -nincs agyam, na, nem emlékszem a nevére, szégyen, de bocsánat... közülük az egyik Grünvald László, Szitha Miklós, V. Nagy Tamás és Zombor Levente-, hogy van-e itt olyan, aki európai??? No, több se kellett kettőnknek, de komolyan, csak mi ketten, az ezerkétszáz emberből, bőszen feltettük kezeinket és válaszoltunk is. No, ennyi velünk volt a hangversenyteremben is a tüntetések szelleméből.)
Fábián Juli hangja annyira jellegzetes, hogy összetéveszthetetlenül benn marad nem létező memóriámban is, és most láthattam élőben. Ahogy Horgas Esztert és Falusi Mariannt is.
Ám ami talán mindennél jobban meglepett az az, hogy -imádom a mágiát, amit zenének álcázva tesz, de még sosem láttam az_embert- Zoohacker mennyire, de milyen nagyon jó pasi!!! (hallomás)
És ni, ezt ott, este élőben, nekem -na jó, voltunk egy páran- elő is adták:

10 óra elmúlt mire vége lett, de akármeddig bírtam volna. Ám, nekik egy ilyen buli, iszonyat megerőltető lehet fizikailag, ezt elismerem. Nem kevésbé, de sőt, amit letettek elénk, ott a színpadon.

A MŰPA megjegyzem akadálymentesség szempontjából megbukott, bár látszatban élen jár, ez nem kérdés, de túl fáradt és túl feldobott vagyok még mindig ahhoz, hogy most ezzel rontsam az élményt.

Az éjfélkor induló buszt értem el, s azon ültömben megettem az egyik almát és a csokit, amiket Magda adott nekem szervezetem életbentartására míg hazaérek, s valóban meg is tették amire hivatottak voltak.

Nem tudom igazán kifejezni, hogy mennyire jól éreztem magam!
Köszönöm Magda!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.