...garázsvására.
Megérte a várakozást, de mondom az elejétől mindjárt.

Éjjel megint egy olyan szakaszt éltem meg, melyben a csípőm és most legalább olyan intenzitással ehhez társulva jobb lábfejem mellé az alvás nem férhetett bele. Tehát filmeket néztem.
Ami még hátra volt az ÉRINTÉS utolsó évadából az sajna nem töltötte ki átvirrasztott éjszakám, tehát még meg kellett néznem -pedig ezt nagyon nem szeretem, mert így az egyik emócióit esetleg felülírja a másiké- AZ ELLENÁLLÁS VÁROSA első részét (de nem tetszett nagyon... ki tudja...). Tehát reggel nagyon kelletlenül kászálódtam ki az ágyból, de készülnöm kellett, hiszen dolog volt.
Egyrészt, ha kávézni akarnék -márpedig ez finoman szólva nem kizárt- tejet kell szereznem, másrészt és főleg, ma le kellett mociznom a messze-messze Füredre, mert sofőrök legsofőrabbika ma tartott garázsvásárt. És én azt jól meg akartam nézni.

Tájékozódásom ott maradt anno a hatos úton, így még a lakhelyemen belül is nagy merészség csak úgy nekiindulnom, de gondoltam, telefonos segítséget kérhetek, ha minden kötél szakad... meg hát ugye, nem kockázatfelmérési képességem a legélesebb... Tehát az útvonalterv.hu a barátom s vagy negyvenhétszer megnéztem merre az arra, még ma reggel is, aztán vakmerően nekiindultam. Elsuhantam az esemény promója mellett is és ámulva le is kattintottam.



És persze egy járókelőt le is szólítottam, s útbaigazítván végül valóban odataláltam. (Visszafelé is találkoztunk s megkérdezte a hölgy, sikerült-e az utam és örömmel nyugtattam  meg őt.)
Úgy mentem le, hogy csak rá akarok csodálkozni. Igazán én sosem voltam ilyesmin, bár messziről láttam már ilyet, de gyakorlatlan vagyok. De Gábor lelkesedését hallgatva mindig s követve a képeit is, egyre nőtt bennem az érdeklődés.
Konkrét célom tehát nem volt, bár pár napja pedzegetett néhai agyam helyén a légüres térben szabad vegyértékeket valami ablakfülke kontra oda_valami_két_éve_hiányzik, de még körülbelüli elképzelésem sem volt.

Egyet viszont közbe kell szúrnom, a gatyám lefagyott és az ujjaim a kesztyűhöz fagytak annyira de annyira retek hideg volt!!! És ehhez még jön a mocizás, tehát a hajlobogtató gyorsasággal megtett borvörös suhanás... na, jó, a max 8 km/h talán nem olyan szemöldökfagyasztó, de tessen nekem elhinni, öreg rokinéninek ez igenis emberpróbáló túra!

De visszatérve a lényeghez, befordultam a célhoz, és nem is tudtam volna eltéveszteni, hiszen messziről virított a sok izémizé...
A kabátoktól a poharakig, a teknőtől s plasztikáig, a könyvektől a kisszekrényig minden ami egy háztartásban az ember eszébe juthat.
Kicsit tartottam tőle, hogy mit fog szólni hozzám, hogy minek megyek oda a mocimmal, de most is bebizonyosodott, hogy nem vagyok kerek. (Hiszen ha valaki, hát Ő aztán nemhogy nem akad ki egy roki láttán, de még örül is...)
Mondom, örült nekem! Persze nem is ez a lényeg... de nekem nagyon jól esett....
Körülnéztem s találtam is néhány ezazamazt... 

(Sőt, mikor aztán eljöttem, pár száz méter után visszafordultam, de  meggondoltam magam... second hand részlegen találtam farmert. Ami végre nem szűk szárú és egyáltalán, csak elfelejtettem mondani gazdinak s alkudni rá... persze inamba szállt, így cirka 20 méter után újra kanyar és fülem behúzva iramodtam hazafelé gyönyörűséges szerzeményeimmel.)

Szóval, kóricáltam az asztalok között, nézelődtem, keresgéltem... és egyre csak visszahívott magához egy trió...
Amire aztán keményen alkudtam is... oly keményen, hogy grátiszba kaptam mellé egy direkt miattam, elveszejtésből is Gáborhoz vissza-visszatalált nagyon spec ír cuccot.












És ez a grátisz!!! Imádni való, tiszta pamut zsebkendők -keszkenők inkább- nagyonzöld egységcsomagban, nagyon átkötve, nagyonzöld szalaggal. 

No, amin még megakadt a szemem s előbb nem is tudtam mennyire de mennyire nekem való holmi az, nem más, mint egy hármas gyertyatartó készlet. Édes, kecses, karcsú, rezesen patinás, gyönyörű darab.
És itt a helye!



Na, jó itt nem nagyon látszik, mert a lépcsőház bevilágítója mögött, épp azon a szakaszon a kicsiny kilépő erkélykarikatúra van, ahol műanyag virágizék leledzenek... így annyira nem látszik, de még ha ki is lehetne hámozni, méltatlan e környezet, így kimentem s összeszedtem a két bigyót, hogy ne rontsa az esztétikai élményt. Íme:




Amint érkezésem leszen rá, kapnak e szépségek egy-egy karcsú, magas, a kép kékjével azonos árnyalatú gyertyát s teljes lesz az enteriőr.

Hiába, na.Megfagytam -de gondolom, GáborGazda de még sokkal jobban-, ám nagyon is megérte!
Eljöttömben még bementem a texoba és vettem tejet, és amint a biztinéninek mutattam szerzeményem -mondván, gondolom ilyen itt nincs, de ha netán mégis, én ezeket már ide is hoztam- elámult azok gyönyörűségén és pedig büszkeségben úszva suhantam a tejes pult felé.

Tehát gyertya! Az kék még és belaktam a két éve használt lakásom! 
Most meg iszom egy kávét, sok-sok tejjel, forrón, hogy kiolvadjanak az ujjaim.... 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.