Nyelvújítok, mert muszáj.

A ház, melyben lakom, egy lakópark egy sejtje, s bejárata egy pöttyet átgondolatlan tervezés alapján készült, mely sztenderd használat közben legfeljebb költözésnél vagy nagy háztartásigép-csere alkalmával okozhat gondot, ám nekem ahányszor csak mocizom, mindannyiszor meg kell ugranom a szűk hely, kanyarodós kurfliakadályát.

Tolatva állok be a mocilakba (a mocimmal, ugye), ami néha egy ívben sikerül is, de sokszor képes vagyok fenn akadni a nyitott ajtóban, hiszen tolatva, épp mociszéles helyen kanyarodva, agy nélkül, kalandos dolog ez, na... hiszen a villanyóra-szekrény miatt picit sem kényelmes még gyalog sem a bejárat kívülről...:)
Szegény fal pedig nem nagyon tolerálja a kilinccsel való találkozást. Kívül ajtógomb van felszerelve, hiszen mágneszár nyitja az ajtót, belül mégis van egy vakkilincs -melyhez nem tartozik zárszerkezet... ennek szakimagyarázatát el tudom mondani, de e helyütt nem érdekes-, így a kilincs vályúszerű lenyomata már nyomot hagyott a kis helyiség falán, amit mostanra már muszáj volt orvosolni.
Azt találtam ki, hogy -mivel van távtartó gomb a padozatba építve, csak éppen funkcióvesztő közelségben a zsanérzathoz-, a falra kell egy lemezt szerelni, mely megakadályozza a fal állagromlását. (Kézenfekvő megoldás lett volna a mondjuk deszkából készült kvázi lambéria, egy párnafa, mely a kilincs magasságában végigfut a falon, csak hát nem volt annyi deszkám... meg hát, ott minden fehér és fém...)
Szóval, megbeszéltem alsó lakóval -mert ugye ez a közös helyiség, ahonnan a két lakás és a két sufni nyílik-, hogy egy lemezt szereltetek fel, szívességből, a mesterrel, aki amúgy is tökéletes profi a lakatosmunkákban és aki élhetővé tette amúgy is a lakásomat.
Misimester ismét készséges volt, ahogy SZOKOTT, s megoldotta amit én elrontottam, s azóta egy csilli-villi lemez díszeleg a kilincs vájta üreg felett, vagyis megmentődött a fal. (Most már csak azon cidrizem, hogy a kilincs maga ne adja fel a sokszori trauma okán... de ezen a folyón majd akkor megyünk át, ha a partjára érünk...)







Tehát megmentettem -pontosabban Misimester- a falat. Most már csak a kilincsnek kell drukkolni, de ennyi belefér, el is megyek kenyérért a mocival s hazajöttömben tesztelem a lemezemet. 

Köszönöm Misimester!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.