(2.)
Ma elaludtam. Vagyis felkeltem, mikor szólt a teflon, csak átállítottam -gondoltam- kicsit, és egy óra múlva riadtam fel arra, hogy asszem már nem aludnom kellene... és lőn.
Rohanvást készülés, de ügyes voltam, úgyhogy minden klappolt.

Kartorna, aztán a vállamra elektromos kezelés, majd fekvőtorna jött és mára a pavilonban be is fejeztem, mert szerdán 10:30-tól van víz, s azon én is ott lehetek, de már utána nem kell a kacifántos úton visszamennem, így ez egy rövid nap volt.
A víz az ami igazán említésre méltó a mai napból. Naná... szemüvegem levettem, így mentem be a medencébe, így nem nagyon láttam, de legalább nem a vízfoltos lencséktől, csak pusztán a beépített vaksiságtól... 
Előbb párokat alkotva kellett kedves, édes pöttyös labdát hajigálni s elkapkodni, miközben sétáltunk oldalazva a vízben... én bátor fiatalembert, aki páromul állt figyelmeztettem, hogy nemcsak öreg, de arcpirítóan béna is vagyok, így igyekezzen jól célozni s eltalálni a kezem, különben esély sincs rá, hogy elkapom a labdát. Fiatalember ügyes volt, meg kell hagyni. Riszpekt!
Aztán nudlival bohóckodtunk és néha esküszöm, eltaláltam amit csinálni kellett, úgyhogy összességében nagyon is ügyes voltam. 

A vízben természetesen sokkal könnyebb minden. A most már minimálisra -2 cm- csökkent végtaghossz-különbség azért még itt is észrevehető, de nem lehet összehasonlítani a tavalyelőtt augusztusi 4,5 cm-rel. Az szimplán az élhetetlenhez közeli kategória. Ez csak egy kalandos mellékzönge.




Komótosan felöltöztem a viselhetetlenül és értelmetlenül sőt nevetségesen kicsiny, szűk öltözőben, aztán felbattyogtam ebédelni és miközben a remek sóskát ettem, jelentkezett Magda, aki már úton volt, hogy meglátogasson.
Bár, ez nem is igazi kórházi lét, de akkor is, nagyon örülök, sőt, úgyhogy repesve vártam érkezését.
Már a büfénél ültem, mikor odaért.
Ez titok, de nagyon szeretem Magdát. Úgyhogy lécci pszt!
Beletelt egy kicsiny időbe -uszkve egy év- mire megtanultam, hogy nem iszik kávét, ehhez képest most kapucsínót ivott. Ehhh... összezavarja szegény, nagy nehezen összegereblyézett információ-táram!!! És ez még semmi, hiszen hozott nekem sütikét -sk, nagyon-nagyon finom, csinosan cakkos sütibugyis sütikét-, és de pláne:




Szóval egy csokor tavaszt, egy zacsiba zanzult -hímes tojásos "fejdíszes"-marcipánbarit és egy gyönyörűséges, unikális, édesdrága gyöngyöm csupabaris bögrét. Ja, a képen nem látszik, de bévül is van egy juh, aki a lábát majd rendszeresen áztathatja kávémban... s a nyáj összesen kettő tagja természetesen fekete bárány. Mint azt Magda felvilágosításul elmondta, egyik Őt magát, másik pediglen engem példáz, így e bögrén mi mostantól örökre közel kerültünk egymáshoz.

Sétáltunk is egyet az épületben, sajnos az étterembe nem tudtunk felmenni, mert már zárva volt, pedig a kilátást szerettem volna ha látja, de lecsúsztunk róla, ellenben a főépületet bemutattam neki. Mármint azt a részét, mely előttem, mint beutalt előtt nyitott.
Kicsit beszélgettünk s már jöttek is értem, tehát indulás volt.

Holnap megyek reggel megint, és előre sajognak a kavicsok a lapockám környékén, melyeket Hédi a masszázzsal igyekszik feloldani, s mely tortúra annyira nem kellemes... hogy a délutáni mammográfia reload-ról ne is beszéljek.

Most megyek és megmosom a belsőbarim lábát egy adag tejeskávéban. Hö.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.