(7.)
Ez a hét nagyon rövid volt, hiszen hétfő kiesett locsolkodásilag, a péntek pedig azért, mert nem fért bele a szállításom az Alapítvány munkarendjébe, hiszen egész nap az esti előadásra készülnek, így e hosszú, dupla túra nem szorítható bele a napba.
Tehát ma már ma van, nem véletlenül nem írtam tegnap, ahogy hazaértem, fél 4 körül, lefeküdtem, gondoltam, szusszanok egy kicsit, aztán hétkor a telefonra ébredtem... majd megnéztem egy Sorozatgyilkos epizódot és reggel nyolcig megint csak aludtam. Nem vagyok a topon most sem, de legalább már nem kóválygok a fáradtságtól. Szóval a tegnap a kórházban:
Reggel leadtam egy szakdolgozathoz kért kérdőívet, melyet néhányan megkaptunk kitöltésre Főorvosasszonytól, aztán kartorna következett és fekvőtorna. 
Maradtam is az egyetlen ágyon -hiszen csak én nem tudok lemenni a szőnyegre a csoportból-, majd egyéni torna jött. Zsuzsi azt mondta, hogy most nagyon kisimult vagyok, mármint jót tesz nekem a nagyiság. Ez igaz. :)
Utána kaptam a derekamra elektromos kezelést, és szégyenszemre elaludtam közben.
Ezzel a napom be is fejeződött, mert masszázs lett volna még, de beteg a masszőr, így ez most kiesett.
Aztán hazaértem, és ahogy írtam, ki voltam ütve teljesen.
Hétfőn újra megyek, az utolsó hetem kezdem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.