Hátránykompenzációban sem.

Marek Bertrammal egyeztettem telefonon  16-án, csütörtökön este, miután a Szolidaritás Mozgalom engem javasolt -s ezt meg is beszélték velem természetesen- egyik szónoknak az országos tüntetés budapesti felvonására. Az egyeztetés a -gondolom- szokásos hol lesz, hány perc, miről szól strófákon kívül esetemben azt is igen hangsúlyosan tartalmazta, hogy amennyiben a színpad egy teherautó platója lesz, kéretik megoldani az arra való feljutásom. Meg le, persze. Ezen kívül szükségem van egy erősokos férfiemberre, aki nem tesz mást, mint áll mellettem, mint egy stabil kőszikla és hagyja, hogy belekarolok amíg beszélek.
Aztán másnap még elmentem utolsó napom tölteni a Nappali Kórházban, ahonnan nagyon későn jutottam haza, mert állatorvosi ló voltam ismét -félreértés ne essék, nagyon büszkén vagyok ilyen paci, hiszen az első tudatosan töltött pillanattól vallom, ha van bármi amit tanulhat az esetemből egy leendő, vagy akár praktizáló orvos, ahhoz én "boldogan" adok minden segítséget-, így csak este tudtam ezzel foglalkozni. Írtam amolyan vezérfonalat.
Majd szombaton mentem decens buliba, ahol ismét én voltam a nagyöreg, így ugyan remekül szórakoztam, de korán haza is jöttem, hiszen végleges formába kellett öntenem a szavaimat.
Éjjel telefonos segítséget kaptam a Szolidaritás kommunikációs agyától -amit ezúton is nagyon köszönök és remélem, nem rontottam el semmit-, majd aludtam egy keveset és kitaláltam a hogyant.
Marianna jött Gárdonyból, Magda nemtommilyenPestről -ő hozta a kerekesszékem is-, és a Deákon találkoztunk. 
Onnan mentünk, én már a székben ülve, az Eiffel Palace-hoz. Korán érkeztünk, még épphogy a szerv volt jelen és néhány ember szállingózott erre-arra tétován.
Egyszer csak elém perdült egy fess ifjú, egy mappával a kezében és félreérthetetlen gesztussal kezet nyújtott nekem. Nos, a szervező volt az, akivel telefonon beszéltem csak addig, rákérdeztem a leegyeztetett részletekre. Nem sok jóval kecsegtetett, de azt mondja, megoldjuk valahogy.
Közben szépen gyűlt a tömeg, megtaláltuk a Szoli csapatot is,beállt a teherautó, mely színpadul szolgált és kezdődtek az erre a helyszínre kiírt beszédek.

Nos, a hangosítás minimum kívánnivalót hagy maga után és akkor nagyon finoman fogalmaztam. Kicsit pontosabban, a székemben ülve a tömegben, cirka 10 méterre a teherautótól, egy megveszekedett szót sem értettem.... de a körülöttem állók sem.... hogy az elsők értették-e azt nem tudjuk...



Aztán átmentünk az MNB elé, ahol már a színpad -asszemifa, vagyolyasmi ifakistesó vagymi- mellé parkoltam, és kétségbeesve nézegettem a platót, azon töprengve, hogy miképp jutok fel oda csípőTEP kiakadás nélkül. Ez önerőből lehetetlen küldetés, a megbeszélt lépcső pedig hibádzott... tettek ugyan kettő darab raklapot egymásra, mely ugyan a teljes magasságot olyan cirka 15 centivel lecsökkentette, de ez rajtam nem segített, ráadásul, mint kiderült nem volt egyetlen férfi sem a biztonságiak között, aki vállalta volna, hogy fenn belém karol. 
Szóval, feladat adott, meg kék oldani.
Egy szolis -Szolidaritás tag-, egy agilis úr -elfelejtettem a nevét mea culpa, pótolom amint tudom...- vállalta ezt, sőt, harmadmagával azt is, hogy felcincálnak a platóra.

Én másodikként szólhattam, s a mód, ahogy feljutottam, nos, minimum említésre méltó. 
Felléptem két mankómmal a raklapokra, két férfiember mögém állt, egy-egy combom átkarolva megemelt, miközben fentről újabb két férfiember a hónom alá nyúlt és így emeltek fel. 
Sokkot kaptam. Nem kevésbé azok, akik szemtanúi voltak ennek.
Köszönöm férfiemberek! Nélkületek ez nem lett volna lehetséges!

AKADÁLYMENTESÍTÉS.
Csak mondom.

De feljutottam, ennyit megért. Elmondhattam amit akartam.



Íme:

"

Sziasztok!
Takácsné Lencsés Márta vagyok. A Magyar Szolidaritás Mozgalom tagja. Pár szót szeretnék beszélni a Questor-ügy kapcsán, kicsit más megvilágításból szemlélve.

………………………………………..
Nincs kivétel!l

Ez a kormány, ez, amely immáron öt éve parazitaként élősködik a hazánkon, ez, amely egyetlen sejt irányításával létrehozott és működtetett maffia-hálózatot fenntartva szipolyoz ki mindent az életterünkből, ez a kormány senkit sem kímél. Senkinek sem kegyelmez.

„Hiszen mindenki annyit ér, amennyije van.”
Idézni csak arra érdemes elméktől szabad, ugye. Még ha az unortodox is.
Ugye.
Nincs kivétel!

Mi, akik a legkiszolgáltatottabbak vagyunk a mindenkori rendszerben, mi akiknek a legkisebb az érdekérvényesítő képessége, mi, rokkantak, mi voltunk az egyik első a megtámadott és fideszkárosulttá lett csoportok közül.
Aztán jöttek a többiek.
A teljesség igénye nélkül sorolom:
- rendvédelmisek;
- romák;
- tanárok;
- hajléktalanok;
- munkanélküliek;
- orvosok;
- közszolgák…
és talán sorolhatnám még.
Ám a parazita egyre csak nőtt. Nőtt és nőtt és ezzel az étvágya is. A sejt az élen pedig egyre újabb ellenségcsoportokat jelölt ki és vetett oda gyakorta decens dámákból és savazó urakból álló rohamcsapatainak. A pontosan kidolgozott, még éppen a demokratikus rend álcáját magán viselő rezsimben sorozatosan, amolyan sufnituningban, személyre szabottan gyártott törvényeket hoznak, este kitalálják, éjjel megfogalmazzák, reggel megszavaztatják a gépezetükkel.

Ezt is tudjuk: „Majd hozunk egy törvényt!”, mondá az imént már citált kiválóság.

És gyártanak is. Ha kell, most is, ha kell, igen rövid idő alatt megszavazzák ami nekik kell ahhoz, hogy működhessen tovább, zavartalanul a rezsim.

Most például egy olyat, amivel kiragadnak egy csoportot a mostanában sajnos nem is ritka hasonló esetek közül, s az abban érintetteket kártalanítja a kormány, és teszi ezt mások kárára, a saját politikai haszna érdekében.
És vajon hol van az a pénz, konkrétan kiknek a zsebében –offshore számlán ecetera-, akik időben értesültek a piramis-játék közelgő végéről, és mondjuk hitelt vettek fel? Hiszen ők is abból a halomból kaptak, jól kiszámított kamatra hitelt, ami most eltűnt… s aminek a tulajdonosok -már károsultaknak becézzük őket- bottal üthetik a nyomát.
Úgy hallottam, az én városom pénze is a Questor-nál volt, s most az enyészeté az is.
És még legalább egy kérdést felvet ez, jelesül azt, hogy mégis hogyan lehet, hogy minisztériumok, önkormányzatok tartják tartalékaikat egy brókercégnél –és nem az MNB-nél-, hiszen ez –a magánnyugdíjpénztárak államosítása óta tudjuk Orbán Viktortól-, ez indokolatlan kockázatokat rejt. „Eltőzsdézik az állami pénzt!”, mondta. Tehát ismét kérdem, mit keres állami pénz brókercégeknél, és továbbmegyek, hogy is van az, hogy van minisztérium, ami a bedőlés előtt három nappal –nyilván isteni sugallatra- kiveszi a pénzét az akkor még stabilnak tűnő pénzintézettől?

……………………

Nincs kivétel!

Hiszen a narancsparazita felél mindent, és még csak nem is gondol a jövőre… a miénkre pláne nem… de a gazdatest… a hazánk jövőjére sem.
Hiszen azt a szűk, nagyon szűk érdekcsoportot hozza helyzetbe rendre, évek óta és töretlenül, amely támogatásával fenntarthatja a rezsimet, és megelégszik a pillanattal.

Ez a rezsim ellopta a jövőt. Most már nem is a gyerekeink jövőjéről beszélhetünk kizárólag, hanem a felnőtt, önálló döntésképes emberek közvetlen közeli jövőjéről is, magáról a holnapról.

A jelen botrány, a Questor-ügy, Brókerbotrány néven híresült el. Ehhez is van egy megjegyzésem, mellyel visszakanyarodom az elején említettekhez.
NEM csak a bróker az aki bűnt követett el ebben a helyzetben, NEM csak a bróker –általában véve- akinek a lelkén szárad sok-sok-sok milliárdnyi forint eltűnése, pontosabban követhetetlen gazdaváltása… hiszen most ezzel, ezzel a nevesítéssel –brókerbotrány- azt mondja a rezsim, minden bróker bűnös. Nem, nem minden alkusz bűnös… nem a_bróker a botrányos… de könnyebben kommunikálható ez így számukra. És a kommunikációhoz, s ezzel a tömegmanipulációhoz remekül értenek a narancsosok.

Mert könnyebb ujjal mutogatni s kijelölni egy képzelt ellenséget, s harcolni az ellen. Hiszen az apparátusuk –decens nénik és savazó bácsik- megvan hozzá, ha pedig éppen lanyhulni látszik a harci kedv, akkor az EU-t lehet szidni, tőlük tiszteletet reklamálni… s közben a pénzt onnan, ellapátolni.
De megnyugodhatunk, ellenség mindig lesz, ahogy mondtam, most a bróker az, s támadják is őket.
Ahogy teszik ezt velünk, rokkantakkal is.
És teszik a romákkal.
És a rendvédelmisekkel.
És a tanárokkal.
És a hajléktalanokkal.
És az orvosokkal.
És a közszolgákkal.


Nincs kivétel!
Takarítsuk el ezt a narancsparazitát! De ehhez az kell, hogy mindannyian megtegyük, amit megtehetünk, figyeljünk rá, hogy ne történhessen ilyen újra! Ez a mi felelősségünk is!

………………………………….
Köszönöm, hogy meghallgattatok!

"

Csillag Ádámnak köszönhetően megvan a felvétel, s engedélyével ide is teszem:





(Nem jól emlékeztem, mert nem voltak négyen... csak hárman akik a magasba emeltek... )

Ezután Bertram beszélt majd lezárta a demonstrációt.



Mikor aztán szabadultunk, kénytelenek voltunk nekem -naná- keresni egy mosdót. A Bazilika mellett találtunk is egy nyilvános, akadálymentes wc-t. Bedobtuk a pénzt és nem nyílt az ajtó. Hívtuk a feltüntetett számot és nemkapcsolhatott... ehhh... Tovább... a Deák téren lévő McDonald's jutott csak eszembe, ahol ugyan nincs akadálymentes, és ami van az is nevetségesen kicsi, szúk, de legalább van... ám ahogy mentünk arra, a sarkon lévő CityCenter, ahol már Együtt közgyűlésen jártunk egyszer -vagy kétszer?- útba esett s Magda ötlete nyomán berontottunk... nem térdszabad a pult, így a kerekesszékből be sem láttam mögé, csak "beszóltam", hogy vészhelyzet lévén, használhatom-e a mosdót... s lám, ez hatott. Köszönöm. 
Itt van akadálymentes.
Immáron sokkal könnyebben mehettem tovább.

Ez utóbbi és talán a feljutásom is, csak közjáték a tüntetés törzsanyagához képest, ám az esetemben elég jó lenyomata ez is a világ vs fogyatékossággal élő helyzet aktuális állapotának.

.........................................

Egy CIKK a tüntetésről, ahol írnak arról is, ami elhangzott. ((Mellesleg a átneveztek -"...a másikat Tálasné Lencsés Mária, a Magyar Szolidaritás Mozgalom tagja tartotta."-, de legalább a Szolidaritást megjegyezték. Ez is valami.)

Pávatáncos:





A képeket Gotyár Marianna készítette, ők ketten, Cserép Kata Magda társaságában segítettek nekem, hogy élni tudjak ezzel a lehetőséggel. Ismét köszönöm!
És persze BódiBeának is, aki felkészített a beszédre, s a hangosítás olyan volt amilyen, de ahogy mentünk elfelé, három ember jött oda és gratuláltak a teljesítményemhez.

Lehet, csak ahhoz a mutatványhoz, ahogy fel- s le- -HEHEHE.... ezt nem bírom kihagyni...-  -kecmeregtem a platóról... :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.