Némi what's up közjátékon túljutva... s kicsit lenyugodva.

(...és nem véletlenül citálom e szavakat, hiszen hazafelé -ahogy szoktam- rádiót hallgattam, s éppen a KULTÚRFITNESZ ment és én boldogan adtam át magam Babucs Kriszta jellegzetes hangjának és élveztem az éppen folyó 4 Non Blondes DAL elemzését. ...és ez nagyon ideillik. Hiszen Babiczki Tibor elmondta, hogy a lényeg nem a megoldás keresése, hanem inkább talán a kvázi pótcselekvés, hogy ugyan felismerem a problémát -ott: látom a nők elnyomását...-, de minden marad a régiben, bármit csinálok s az, hogy ezt tudom, még nem jelenti, hogy feladhatom... de visszatérek a fősodorhoz, ez csak egy közjáték volt, amitől akkor tulajdonképpen a kesergésem kicsit lohadt...)

Szóval, történt, hogy találtam egy nekem nagyon tetsző kezdeményezést, mely épp hangulatában nagyon pozitív előjellel nyúl a sérült lét kérdéséhez. Ez egy flashmob, ÁTÉRTÉKELED? Flashmob fogyatékossággal élőkkel az esélyegyenlőség világnapján címmel, székes fővárosunkban, az utolsó utáni pillanatban módosított helyszínen. Amit én már ott tudtam meg, mikor nagyon kerestem a kiírásban szerepló lufis embereket...
Tehát kis tétova keresgélés, némi táncházaskodó pálinkás kitérővel, aztán ráakadtunk egy luficsokorra. Megjegyzem, lelkes lányok voltak, s én szólítottam le őket, amit kicsit nem nagyon értek, hiszen már bocs, de ahogy náluk a lufiból, nálam meg a két mankóból és réveteg tekintetemből sejthető volt a cél keresése... ahogy az előttünk csakúgy tétován járkáló családnál is a fehér botból a vak kisfiúnál... de spongyát rá... odajutottunk.

A kezdeményezés kifejezetten üdítő, ez, a Gönci Som Kinga által életre hívott esemény nagyon jó hangulatú, kedves, vidám néhány perc volt.

Íme a drónfelvétel:




Mindössze néhány perc volt, s ezalatt egy célzatos átiratban, egy Belga -elnézést, nincs olyan betűm- jellegzetes dal szólt, melynek a szövege így hangzik:

"

ÁTÉRTÉKELED?

Ha rosszul látok, az a baj
ha nem látok, vak vagyok, az a baj
ha fehér bottal neked megyek az a baj
ha vakvezető kutyámnak a szőre hullik az a baj.

ha bicegős a járásom, az a baj
ha nem is tudok lábra állni, az a baj
ha kerekesszékben ülök, akkor az a baj
mert sietnél és kerülni kell az a baj.

ha nem hallok a jobb fülemre az a baj
ha nem hallok a bal fülemre az a baj
ha nem hallok egyáltalán az is baj
miért nincs nekem még egy fülem, az a baj.

Szereted a sportod, az nem baj
de a parasport az kit érdekel, az a baj
miért ugrál, ha nincs is lába, az a baj
ne labdázzon, ha nem látja, az a baj

Ha autista vagyok, az a baj
mert nem hasonlítok az Esőemberre, az a baj
pedig te azt láttad, úgyhogy tudod, az a baj
az a baj, hogy én nem láttam, biztos az a baj.

Ha nem vagyok olyan szép, mint te, az a baj
ha nagyon máshogy nézek ki, az még nagyobb baj
azt hiszed, hogy ufó vagyok, az a baj
ufóknak a Marson a helye, az a baj

Ha túl magas az IQ­m, akkor az a baj
ha alacsony és lassú vagyok, az a baj
ha keveset tudok, buta vagyok, az a baj,
de ha iskolába járnék, vegyülnék? az még nagyobb baj.

Ha segélyekre szorulok, az a baj
de ha munkát keresek, kollega lennék, az a baj
ha van rajtam sapka, az a baj
ha nincs rajtam sapka, az a baj

Az a baj, kell valami?
Kell valami? Nem értesz valamit, az a baj?
Nem, nem értesz semmit, az a baj,
az a baj, hogy elnézel, és az a baj, hogy lenézel.

Figyelsz? Hallod? Érted? Elfogadod? Töprengj, fontold, megteszed?
Hallod? Fogod? Megvan? Kened? Tapasztalod? Frankón? Átértékeled?

Az a baj, hogy nem figyelsz rám, az a baj
pedig ha belegondolnál, az nem lenne baj
elmondom, hogy mi az ami nekem baj
képzeld magad a helyembe, ha nem zavar

Ha vak vagyok, akkor nem látok, az a baj,
ha segíteni próbálsz, az sose baj
ha átcipelsz a zebrán, az a legkisebb baj,
csak nem biztos, hogy arra mennék, az a baj.

Rengeteg a lépcső itt, az a baj
ma épp kerekesszékkel jöttem, az a baj
és szeretnék én is felmenni, az a baj
miért nem jó nekem az aluljáróban, az a baj.

Ha nem tudok beszélni, az tényleg baj
és te azt hiszed, hogy nem értelek, az a baj,
úgy kezelsz, mintha növény lennék, az a baj
még jó, hogy le nem permetezel, az a baj

Olyan fura ahogy bámulsz, az a baj
oda se mersz jönni hozzám, az a baj
hirdeted, hogy tolerancia, az nem baj,
de sajnos külföldiül van, nem érted, az a baj.

Nem tudod, hogy hogy működöm, az a baj
mert odaállsz a parkolómba, az a baj
elfoglalod a mosdómat, az nem mindig baj
de a tiédbe én nem férek el, az a baj.

Nem akarsz megismerni, az a baj
nem is akarsz megérteni, az a baj
igen, székben ülök, de ez nem baj
csak ha hideg van, és nem fűthető, az a baj

Ha csak a külsőmből ítélsz meg, az a baj
ha a belsőmet is nézed, tán sebész vagy, az a baj
ha csak sajnálni tudsz az a legnagyobb baj,
de legalább most meghallgattál. Végre. az nem baj.

Figyelsz? Hallod? Érted? Elfogadod? Töprengj, fontold, megteszed?
Hallod? Fogod? Megvan? Kened? Tapasztalod? Frankón? Átértékeled?

Átértékeled?

"
Az eredeti dal ITT látható-hallható. Az átírt, a helyzethez s így a fogyatékkal élőkhöz igazított szöveggel sajnos még nem osztható, de információim szerint pár napon belül elérhető lesz úgy is.

Nekem Magda segített ott lennem, s nagy örömömre szolisokkal is találkoztam, pedig ez most nem szervezett Szolidaritás esemény volt. Ki-ki a maga indíttatásából jelent meg és ebből látom, ezt a kommunikációs vonalat kellene éleszteni de nagyon. Vagyis: mindenkinek, kivétel nélkül minden embernek van az életében olyan szakasz, amikor az akadálymentesítés - a fizikai elsősorban talán, de mindenkor kéretik komplex akadálymentesítésben gondolkodni- elengedhetetlen ahhoz, hogy kvázi önálló életet élhessen. Itt a "kvázi" azért szerepel, mert ez csak az egyik kellő körülmény ehhez, de ez elengedhetetlen. Hiszen ugye: kisgyerekkor, babakocsival való közlekedés, és időskor. Ezek elkerülhetetlenek -és éppen én nem fogom az ebből való kivételeket számba venni... Ezeken kívül szinte mindenkit ér, de egészen biztosan érHET mondjuk egy lábtörés, ami, igaz csak rövid ideig, de behatárolja a lehetőségeit. Így nagyon is téves az a szemlélet, hogy "Minek ezt vagy azt akadálymentesíteni, úgyse járnak ide nyomorékok!!!"
Jah, szívem, tán mert nem tudnak... 
S ahhoz, hogy érthetővé, vagy érthetőbbé váljon ez, kellenek az ilyen események. Remek színfolt az ilyesmi, és erről nagyszerűen beszél ebben a riportban az egyik résztvevő:




Mivel ez nyílt terepen volt, én pedig ugye elég billegális vagyok, először az éppen kéznél lévő kereskedelmi egység oldalát támasztottam, s fotóztam is egyet, ahogy gyülekeztek az emberek:



Mikor is észrevettem a már említett s boldogan konstatált szolisokat. Egyikük, Nyíri András nagyszerű képeket készített:





Nyíri András, köszönöm. A fotókat is,és azt is, Eszternek is és Katinak is, Magdának meg pláne, hogy ott voltatok!

Érzékenyítés. Ez a jelszó.

Átértékeled?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.