Mai hülyeségem
2015.12.18. 16:40
Ma épp két hete, hogy megtörtént a BOKASZKÓPOM, s ezt megünneplendő csináltam egy marhaságot.
Mentségemre szóljon, hogy a varratszedéskor -annak épp egy hete-, Tanár úr azt mondta, még egy hétig tehermentesítsem, aztán lehet fokozatosan működésre bírni. No, én már ez alatt az idő alatt is, tán háromszor bírtam túlmenni a határon, mert például a konyhában -bár minden kézközelben van- azért csak toporgok sokat. Már amikor főzök, így ezen alkalmak kivételével, hiszen minden alkalommal kiderült, ez még nem nekem való, nem főztem. Tornára is mocival mentem, satöbbi.
Ám ma, valószínűleg egyik utolsó alkalommal megejtettünk egy Erikrandit.
Azt hittem, nem lesz gond. Az Árkádban szoktunk találkozni, hiszen oda ők be tudnak jönni -akadálymentes kékbusszal-, én pedig addig tudok kimenni -mert kékbuszról, nem végállomáson csak ha valaki van velem, akkor tudok biztonságosan leszállni. Szóval, ma a tőlünk 8-kor induló nem akadálymentes elővárosi busszal indultam, a Kelenföldi állomás végállomáson leszálltam.
(Megjegyzem a buszon megint mr2-t hallgattam, Buda Marcit imádom, ezt is sokszor mondtam már, és most beszélgetett LL Junior-ral. A zenéje, hmmm..., az attitűdje -bár most, hogy Fatima is benne van ebben a cuccban, javított egy kicsit nálam-, ám a hangja...!!!!! Szóval, egy réges-régi messzi-messzi galaxisba repített... de ezt csak közbeszúrtam, na.
S ráadásul egy darabig mellettem utazott a buszon JOE GILGUN, vagy legalábbis az alteregója. S ettől nekem indokolatlanul jókedvem támadt.)
Onnan indul az M4, mely komplexen akadálymentes -megjegyzem, egy vagy két lift van állomásonként, ahol kettő, ott is azok egy helyen, és mindenhol ezekhez irtózatosan sokat kell gyalogolni-, ezzel mentem el a Keleti pályaudvarig.
Nos, ott nem lehet a két metró között akadálymentesen átjutni, így kénytelen az ember ilyenkor mozgólépcsőzni. S ez a mutatvány még a részleges tehermentesítést sem teszi lehetővé.
No, én ráléptem a cuccra, s elordítottam magam. Kicsit részletesebben: bal kezembe fogom a jobb mankómat is és támaszkodom így -a másikat is markolva tehát- a balra, jobb kézzel támaszkodva a mozgólépcső futó kézizéjét fogva, időben szinkronba próbálva hozni a mankó-láb-kéz mozgást, jobb lábammal rálépek a mozgólépcsőre s villámgyors mozdulattal utána teszem a másik lábam és a mankóimat. Tudom, elmondva ez idiótán hangzik. De ehhez is csak annyit fűzök, addig jó -és ezt őszintén gondolom- amíg nem tapasztal ilyet az ember, tehát akár ki is lehet röhögni engem. Ezen első lépésnél a belbokám -a helyesírás ellenőrző nem szereti ezt,pedig létező szóössz- egy villámmal találkozott.
Azt hittem, bepisilek. S ez szerencsére nem történt meg, ám elordítottam magam. Közel s távol nem volt senki, így nem zavartam meg az utazóközönséget, le már úgy léptem, hogy az éles kín elmúlt, de újra generálódott amikor -mást nem tehetvén- megint terhelnem kellett. S ez még háromszor történt meg odafelé.
A randi alatt bevettem két darab Tramadol100-ast, így mikor elindultam, azt hittem sima úgy lesz. Mikor itthon leszálltam a buszról, azt hittem, nem tudok hazajönni. Cirka 200 m gyaloglás. Nem terheltem egyáltalán, de már ha leért is a lábfejem -s most a műtéttől "nyert" kb 15° mozgást -nem tudom mi az, ami a horizontális ellentéte, tán vertikális???, szóval azt, na-, s egy picit mozdulni kényszerült a valami a bokámban újra a villám jött elő. Tehát azt kellett "tennem", hogy le sem rakhattam a lábam, de mivel a két csípőprotézis miatt ugrálni még mintha szinten sem tudok, csak a merev lábujjaim szintjén rakhattam le a talpam s átlibbenhettem felette.
Hát, kaland az életem!!!
Most, bejegeltem és nem csinálok semmit. Fáj. Szegény Editet -minden gyógytornászok leggyógytornászabbika- megint zargattam, hogy ugye nem tehettem tönkre semmit sem, mármint ezzel nem kell mondjuk orvoshoz menni, vagy ilyesmi, elég ha békén hagyom? Szerencsére szerinte is így van, tehát nincs baj. Csak magamnak csináltam hülyeséget, de nem ez a legnagyobb baj ma.
Hanem az, hogy most sem sikerült megörökítenem, ahogy Erik grimaszol vagy berreg... pedig igyekeztem....
De ami késik, az később van. Úgyhogy egyszer csak sikerül dokumentálnom Énonokám magánszámát...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.