Közepes gyermekem is elballagott az általánosból. Meleg volt, éppen ezért este 6-ra tették az évzáróval egybekötött ballagási ceremóniát.

Tele volt az iskolaudvar, melyet 3 oldalról maga az iskolaépület szegélyez. Volt remekül összerakott műsor, énekeltek, táncoltak a diákok, beszélt (hosszan, kedvesen) az igazgatónő, majd a végén a ballagó nyolcadikosok, amint jöttek le az emelvényről, mindegyikük útjára engedett egy-egy lufit…

Fanni éppen egy majdnem teljesen leeresztettet kapott, tehát Ő is elengedte a sajátját… s ahelyett, hogy az világgá ment volna, komótosan visszaszállt az szépen kövezett udvarra… hmmm… LJ

Aztán mindannyian hazajöttünk, a többség kocsival, Fanni, a hozzá tartozó csatolt állománnyal (ki itt, az RSJ!-ben ’kösziandris’-ként szerepel:) , s két érdi barátnőjével sétáltak hazáig, valamint Dorka a barátnőjével szintén gyalog tette meg ezt az utat.

Hazajöttünk, vacsora, sok-sok süti, ilyesmi. Régen volt itt ekkora sokadalom. Persze, a vacsorát is úgy kell elképzelni, hogy az asztal körül nem fértünk el, úgyhogy a társaság egy része tányérral a kezében bolyongott, néhányan pedig az asztalnál váltották egymást.

Majd este lett egy-kettőre. Mindenki ment az útjára, ki haza, ki vendégségbe (é.: kettő gyermekem); elcsendesedett a ház.

Fanni elballagot.

Nem láttam még. De ezt -úgy érzem- meg kell mutatnom. Köszi dj!

A filmről is, meg úgy egyáltalán, az Eutanázia postom folytatása.