Állandóan itt van velem. Folyamatosan zakatol, visszafelé él. Nem emlékezik semmire, csak arra a néhány momentumra ami az élete alapját képezi.

Ha lenne tetoválásom, egészen biztosan ez lenne:

RememberSammyJankis!

A szajkóm: nézd meg!

Engedd, hogy közelebb kerüljön az egész agyadhoz ez az érzés.

Milyen lehet így élni? Milyen lehet, mikor egyetlen dolog tölt ki mindent ott, ahol temérdek információ, érzés, történés, tárgyi tudás kaphatna helyet, ha lenne elég hely hozzá? De mivel nincs elég hely, ezért szelektál az agy: kiszór mindent, ami csak feleslegesen foglalná a teret. Csak azt tartja benn, ami az övé, ami Leonard élete, ami előre viszi őt.

Nézd meg! Már ajánlottam ezt a filmet, s még fogom is, ahányszor csak ráakadok a tv-műsorban. Én tudom milyen így élni...

Nem kezdek most bele ennek a taglalásába, nem én vagyok a lényeg (amúgy persze, naná, hogy én, de most nem), illetve dehogynem: holnap leszek 36 éves, és ennek tiszteletére megnézem újra -immár 100adx- Leonard útját. MOst nem a fiókból előszedve, hanem a tévében. :)

Amit én szedtem össze s írtam erről korábban:

Mit jelent nekem? MEMENTO

S egy másik kis szösszenet, amit érdemes megnézni:

07.13. 21:55 TV2

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.