Mint a hagyma
2008.07.05. 22:16
Én eddig sem és most sem nézem. Olyasmit ébreszt fel bennem, mint mondjuk annak idején a május elsejék hangulata.
Nem vonz különösebben: a résztvevőkkel szimpatizálok, de még az utána soros sör-virsli parti sem tud kimozdítani nyugalmas padomról.
Hiába na. Öreg vagyok én már ilyen mókákhoz. Amiért most mégis megjegyzésre érdemesnek tartom ezt a napi eseményt, az egy komment, amit itt a téren olvastam. Jelesül itten, e; a negyedik hozzászólás.
Van nagyobb baj, mint a melegek problémája?
Van hát.
Probléma melegnek lenni?
Van aki szerint az.
Attól, hogy van nagyobb nehézség is, elhanyagolható, a szőnyeg alá söpörhetővé válik a másik?
Nem. És ezt nem árt szem előtt tartani.
Amikor hónapokig mozdulatlanul feküdtem, vasalt lábszárral, melyben csont csak mutatóban volt, ellenben csavarok, rudak, szegecsek annál nagyobb mennyiségben, tudtam (már amikor az amnézia jégmezejéről visszatértem), hogy az én bajom, legyen az európai hírű is, csak nekem fontos; nem nagyobb, mint a szomszéd ágyon fekvő néni bütyök műtéte. Hiszen ez szubjektív. Nekem persze, de ha távolabbról nézem, semmivel sem előbbrevaló az én dolgom, mint bárki másé.
Miért is írom ezt le?
Bajok vannak, persze. Gazdaságunk épphogy kinn van a vízből, napi gondjaink vannak (s nem csak az ingyenélő nyugdíjas populációra -vagyis ránk- gondolok), hoszútávú programmal igen kevesen dicsekedhetnek, satöbbi.
De ezek akkor sem lesznek kisebbek, könnyebben megoldhatók, ha egy kisebbség gondjait semmibe vesszük. Sőt! A gond, attól még gond, ha nem veszem tudomásul!
Nekem mostanában Scarlett O'Hara az egyik kedves idézendő "nagy"-om. "Majd holnap gondolok rá!"
Én megtehetem ezt. (Persze én se nagyon, de kicsit mégiscsak.) De társadalmi szinten nem lehet így kezelni a létező helyzeteket, éleződik, megoldhatatlanná válik egy aprónak tűnő helyzet, ha nem kap elég teret a tisztázáshoz.
Mert milyen az élet?
- Mint a hagyma. (mint az ogre).
- Büdös?
- Nem.
- Csípős?
- Nem.
- Ha kiteszem a napra, megbarnul és megrohad?
- Nem! Hát akkor?
- Több rétegű. Érted?
(Emlékezet utáni idézet a Shrek című mesefilmből.)
Kéretik ezt nem elfelejteni!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://talema.blog.hu/api/trackback/id/tr871596329
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.