A kávé tejjel az igazi
2008.10.28. 14:30
Vagy lehet, hogy nem úgy az „igazi”, de hogy úgy elviselhető, na, az biztos.Későn kezdtem el kávézni, már jócskán a felnőttlét napjait róttam, mikor napi rendszerességgel kezdtem ezt a drogot fogyasztani.
Mert ugye, ez is az, de messze nem olyan addiktív, s nem olyan romboló hatású, mint a tiltólistás szerek. (S most nem megyek bele, hogy még azok között is van olyan, melynek nem ott lenne a helye, csak mindenféle piaci meggondolás folytán odakényszerül.)Vissza a kávéhoz!
Anyu mindent ezerrel csinált, soha, semmit nem tett félig, amolyan mismás módon, úgy mintha, hisz ha valamibe belekezdett, akkor az meg volt csinálva. Ez leképezhető az élet oly sok területére is, mint a munkája, vagy a mindennapjaiban szinte bármi.
Amióta az eszemet tudom, ő kőkeményen dohányzott, nem is akármit, a jó öreg, MUNKÁS –az, az! a füstszűrő nélküli igazi szocialista remek- állt nálunk napi szolgálatban. S persze, nem is akármennyit, mint mondtam, ha Anyu elkezdett valamit, nos, az el volt kezdve, ennek megfelelően, Ő napi 3-4 doboz cigit szívott el. Én persze nem tudtam, hogy mi is az a láncdohányos, és még most sem tudom ezt a –számomra már ismert, s megértett- fogalmat Anyura érvényesnek tekinteni, hisz abban benne van erősen az ezzel illetett egyén függő volta, mikor remegő kézzel gyújt a még égő cigaretta segítségével a következőre, s sok minden elmondható róla, de ez biztosan nem. Erős dohányos volt, s nyilván a függősége a nikotintól már valami elképzelhetetlen magasságokban leledzett, de mégis nekem nem a függőség jelenti a legfontosabbat ebből, hanem amivel kezdtem: semmit sem csinált félig.
És most jöhet a kávé.
Anyu még este lefőzött egy adagot, és reggeltől, hidegen –ahogy állítása szerint kell- kortyonként, megitta. Mindig, ha elment a pixis mellett (fogalmam sincs, hogy létezik-e ilyen szó, hogy „pixis”, de Anyu mindig így mondta: „kávés pixis”), mintha kötelező lenne, csak felkapta, és belekortyolt. Aztán ha volt egy kis ideje, akkor a szertartás már kiforrottabb formát öltött, melyben a pohár (kicsi, üvegpohár), sok kanál cukor, kétujjnyi bitang erős fekete, egy szál elengedhetetlen cigaretta, meg Anyu szerepelt.
Amikor nem hétvége volt, akkor már reggel fél 6-ra elfogyott az első adag, amit a négyszemélyes kávéfőzőn lefőzött, pedig Apu vagy dolgozott (a hetes váltás nem enged meg holmi otthoni reggeli kávézást), vagy aludt, tehát egyedül kellett eltüntetnie mindet! Nos, ez neki nem jelentett gondot! Aztán fél háromra otthon volt, s jött a következő adag (vagyis 4 adag, ha pontos akarok lenni) és annak a gondos eltüntetése, szigorúan estig, hiszen akkor már készülni kellett a reggelre, egy újabb adaggal.
Én sosem dohányoztam. Naná kipróbáltam, de egy szál elég volt ahhoz, hogy soha többet ne jelentsen számomra valami tiltott csábító ismeretlent.
Mint mondtam az elején, a kávé is sokat váratott magára, hogy bekerüljön a mindennapjaimba, pláne a főzött kávé. Illetve nagyon sokáig azt ittam, de lehetőségeim járókerettel behatárolt volta miatt kénytelen voltam átértékelni elvárásaimat ezen a téren is, és az instant cucc egyszerűbb megoldást jelentett.
Aztán újfent beszereztem egy gépet, idén januárban s azóta ismét majdnem igazi feketét iszom.
Naponta soxor, mondjuk négyszer-ötször. De egészen a mai napig csak és kizárólag tejjel.
Egyszer írtam is erről, hogy a kávé tej nélkül számomra ihatatlan. Azt akkor olvasta Péter, és ezután Kiccsillaggal karöltve és a postban említett tejjel és cukorral felszerelkezve meg is látogattak. (Ez az egyike a lelkem díszdobozában tartott pillanatoknak, mikor megjelentek a kapuban.)
Azóta ez meg amaz történt, s a kávé is átsorolódott nálam.
Most is itt van előttem.
Egy bögre, benne olyan kétujjnyi, fekete folyadék, hat szem édesítő meg egy kanál. De tej az nincs.
És így is megiszom.
Lejjebb adtam az igényeim. Már tej nélkül is elfogadtam, hisz annak idején a társadalmi funkciója miatt szoktam rá a kávézás rituáléjára, s itt, a periférián már nem kell ilyesmivel foglalkoznom. Elég ha a kávé annak felel meg, ami az eredeti célja is volt: segít ébren maradni.
Már ennyivel is beérem.
Pedig mennyivel ízesebb, finomabb tejjel?! Ugye?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://talema.blog.hu/api/trackback/id/tr961596250
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.