A minap Mesterházy Attila azt mondta, hogy nemhogy a nyugdíjakat nem szabadna Selmeczi Gabriellára bízni, de még egy kiflit sem.
Hát, szöget ütött a fejembe és mivel ekkor éppen Apunál henyéltem, s Ő igazán tájékozott politika terén, rögvest kaptam is a felvilágosítást, hogy miért is szólt így ez a mondat.

Számomra a 2002-es év gyakorlatilag teljes egészében kiesett, mert ugyan a 12 hónapból "csak" kicsivel többet, mint 9-et töltöttem kórházban, a többiben pedig próbáltam magam újjáépíteni, s a memóriám is -még a mostaninál is- sokkal de sokkal hézagosabban működött, így a politika egyáltalán nem képezte fontos részét az érdeklődésemnek.
De mint most kiderült, abban az évben lett a kifli a tisztesség jelképe. (Kép is a cikktől.) S nyilván ezért, az ekkor tanúsított magatartása miatt -melyet a kiflicsücsök helyszínen való elfogyasztásával, majd azt meg nem fizetéssel tanúsított- érdemelte ki a mostani fontos -és tényleg fontos- nyugdíjvédelmi kinevezését.
Kinek nem kiflije, ne harapja le a sarkát!



Vagy aki nyeregben van, annak minden kiflihez joga van? Lehet, hogy a kiflin is meg kéne keresni azt a bizonyos apró betűs részt, amit a választáskor a szavazásra jogosultak 2/3-ának fel sem merült, nemhogy elolvasni, de még csak belegondolni sem annak létezésébe? 
Ja, hogy most sem. Mert most is az van ugye, hogy ellopják a nyugdíjalapokat, arra hivatkozva, hogy de az nem is önkéntes volt, mert anno csak annak nevezték, de mégse volt az és most lehet választani: vagyis vagy odamész ahova mondom, vagy eltöröm a kezed, tehát a kezüket magasba emelik és azt mondják, én megadtam a lehetőséget a felelősség a tiéd, felnőtt vagy, te döntesz!!
Ja, ha nem a kéztörést választod akkor még adóznod is kell, na az már az apró betűs résznél is kisebb karakterekkel szedett és még az utolsó körnél is később kerül nyilvánosságra, de hát, nem is lehet korábban várni, hisz még a kiflicsücsök nem ment le, s egyszerre csak egyre tud koncentrálni a nagy megmentő!
S ami nálam igazán kiverte a biztosítékot az az, hogy a nők elmehetnek 40 év munkaviszony után nyugdíjba.

Nos, nem egészen. Kéretik itt is elbogarászni a részletekben, mert nem úgy van az! 
Nem szolgálati időt, hanem munkaviszonyt vesz figyelembe, melyben a gyerekeket sem úgy számítja be, ahogy azt eddig, vagy ahogy az elvárt lehetne, egy magát családbarát kormánytól elvárhatná az ember.

Szóval, én csak azt tudom mondani, hogy könyörgöm (Akasszuk fel! nem, nem, csak a Valahol Európában történelmi értékű film egy jeles részlete ugrott be) ha lesz még valaha demokratikus választás hazámban, ha lesz még valaha olyan, mikro érdekli és meghallgatja a felső tíz vagy már csak szűkebb ezer a mi véleményünket is, könyörgöm, tessen elolvasni az akár a kiflire is ragasztott apró betűs részt, és akkor tán nem utólag derül ki, hogy nem Gizike hanem gőzeke és nem csapra szarni, hanem szarra csapni lesz itt éveken át!




 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.