TÚLÉLÉS-tanulás
2005.12.15. 22:09
Amin alapvetően nem lehet változtatni... megszoksz vagy megszöksz... ...és ez fényévekre van a vicctől...
Tisztelet
Ma felhívott egy betegtársam.
Vele néhány hónapot voltam egyszerre az OORI-ban (7-es pavilon). Kétláb-amputált túlélő. (Nem ő van a képen, 'csak' illusztrációnak tettem ide, mert ez példázza igazán az Ő erejét is.)
Három ember van, akiktől a túlélés-t tanulom. Ő az egyik közülük. Időnként felhív, elmondja hogy van, kérdezi velem mi van...
Erős.
Ma például azt is átbeszéltük, hogy egy ilyen után miképpen lehet tovább élni, a megváltozott körülményekkel, lehetőségekkel.
Arra jutottunk -mint már eddig kb 1000x-, hogy megváltoztatni azt, ami történt, ami 'maradt' belőlünk, az életünkből; azt nem tudjuk. Viszont a 'holnap'-ot mi alakítjuk. Keseregni lehet, sajnálni magunkat lehet, csak semmi értelme!
Mert a megváltoztathatatlan ellen küzdeni eleve vesztésre ítélt harc. Márpedig a rokiság, egy nyertes játék... Ha nekiindulok, tudom, hogy nyerek...
vagy meghalok.
Szerző: talemaunique
1 komment
Címkék: élet személyes út talema kiszolgáltatottság rokiság megváltoztathatatlan túlél%u0151
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
talemaunique 2009.12.14. 20:40:44
Köszönöm.