Lehet, hogy jobban ismerem az embereket, mint rossz napjaimon gondolom?
<P>Az apropó: <A href="http://cirmos.blogter.hu/?post_id=9152">http://cirmos.blogter.hu/?post_id=9152</A></P>
<P>Igen, mindenki úgy reagált, ahogy tőle várható. Az utolsó hsz-ben pl így:</P>
<DL>
<DT>"KisCirmos
<DD>2006-01-08 12:45:29 </DD></DL>
<P>Nem óhajtom véleményezni senki hozzászólását. Ez nem egy könyv. Ha az lenne, akkor az emberek megvennék, és olvasnák, majd valaki könyvkritikát írna róla. De ez az élet. Mások élete, melynek részese akartam lenni, én döntöttem így. Megírtam. Ez egy sok tradégia közül, amit láttam. El lehet ítélni, és el lehet szomorodni rajta, lehet együttérezni, és lehet engem támadni, ismeretlenül. Minden írás, és minden kimondott szó, tükör. Megláthatjuk benne magunkat, és mások is láthatnak minket. Megmásíthatja a valós képet ezer egy dolog. A düh, a haragjuk. Erre nincs időm. Az élet túl rövid ahhoz, hogy haragudjak, és vitatkozzak. Nem fogok. Írtam valamit, ami engem megérintitett. Erre mindenki úgy reagál, amilyen ő maga.<BR>További kellemes napot..."</P>
<P>az utolsó előtti és az az előtti mondat okán írok egy-két dolgot.</P>
<P>Most szóltam bele először KisCirmos írásába, bár olvasni már korábban kezdtem. Az érzés, amit ez most kiváltott belőlem, a "...látod, miért nem hallgattál a jobbik eszedre!" felkiáltással párosul. </P>
<P>Úgy érzem magam, mint egy kisérlet eleme. Igen "elem", mert ha "alany" lennék, kérték volna a hozzájárulásom, de ez nem történt meg. Én marha meg -bár, mondom, a jobbik eszem azt kiabálta, hogy most <STRONG><EM><U><FONT size=4>se</FONT></U></EM></STRONG>!- beledumáltam. </P>
<P>Oda többet nem fogok írni. Olvasni valószínűleg fogom, véleményem is lesz, ahogy eddig is volt, de leírni nem fogom. Mert:</P>
<P>"Erre nincs időm."</P>
<P>(Hogy érthető legyen: középkor, elefántember...a cirkuszos is felkarolta őt. Durva párhuzam, de nekem ez jutott eszembe.) Na, most jön a no comment...</P>
