Az iwiw és a múlt felsejlő árnya.<P>Ma reggel várt egy emil, illetve kettő, hogy valaki bejelölt ismerősének az iwiwen, s ugyanez a valaki rögtön üzenetet is küldött nekem.</P> <P>A keresztnevéből nem jöttem rá, hogy ki is lehet, hisz Zoltán annyi van, mint csillag az égen...:) </P> <P>Megnéztem az adatlapját és reméltem, hogy az üzenetben nem az lesz, ami aztán volt is...</P> <P>Ő Csaba osztálytársa volt a Hellben, annak idején, Esztergomban, s azóta sem találkoztak, most pedig az iwiwen körülnézve engem megtalált s emlékezett rám (ami nem nagy kunszt, egyetlen lány voltam az erőműgépész tagozaton, ráadásul vörös hajjal, emellett a fő pozitívum ami elmondható volt már akkor is rólam, hogy gyakorlatilag az első napoktól összetartoztunk mi ketten, egy alma két fele). Írt nekem, mondván, hogy Csabát keresi, de sajnos őt nem találta meg, így tőlem kérdezi, hogy hol akadhatrna rá.</P> <P>Megírtam ami történt, s azóta ezen gondolkodom. Emlékszem rá. Abból az időből, mikor szünetben ott álltunk a suli ablakában... ketten... s ő odajött hozzánk, s Csabától kérdezett valamit...</P> <P>Csaba válaszol... Csaba nevet... a hátán látom a köpenyére rajzolt szemet... </P> <P> </P> <P>Ez is megvan. Köszönöm Zoli! </P>

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.