Hát, megnéztem. Nem csalódtam. Adam Sandlertől semmi jót nem vártam. Mégis elmentem megnézni ezt az új, remeknek ígérkező, merőben új ötlettel előálló filmet.

Nos, nem csalódtam. A címszereplő hozta megszokott formáját, számomra erőltetett játékkal tette elénk Michael Newman alakját, aki sablon életet élő, amerikai kisember lévén, a feje felett összecsapó hullámok miatt utolsó szalmaszálként használni kezdi a megmentőjétől kapott univerzális távirányítót... (jaj)

És akkor itt jön az a mozzanat, amikor nekem bizony, fejet kell hajtanom...

Ki is a megmentő? Ki is a halál angyala? Hmmm... nem hittem a szememnek! Skubiztam egy darabig, bökdöstem Ildikét, hogy most akkor tényleg őt látom, vagy csak valami értékelhetőt keresek az amúgy nekem marhára fárasztó filmben??

Nos: Christopher Walken. Onnantól, hogy feltűnt a színen (évezredeknek tűnt, bár igazából nem számottevő idő), elviselhető lett még nekem is a film. Hiába, na. Én szeretem a nemnormi figurákat, és ugye az tagadhatatlan, hogy ő nagyon is az. (Persze, már amennyire innen látszik. Nekem a Szarvasvadász óta jelent ez a ember egy nem feledhető színészt.)

Szóval, lényeg a lényeg: Adam Sandlernek ezennel megbocsátottam, hogy elvett egy hosszú, éjszakába nyúló estét az életemből... Persze, Christopher Walken felé még nem tudom, hogy sikerül-e ilyen nagyvonalúnak lennem, és elnézem-e neki, hogy egy ilyen "alkotásban" csillogtatja tehetségét... :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.