Újlány!

Olvastam a versed, olyan, ahogy én is szeretném néha elmondani azt, amit nem akarok elmondani... de el kell mondanom, vagy értelmét veszti minden...

A szél mindenről tud. S nagyon meg tudja válogatni, hogy miről, mikor meséljen. Bármit is tudtál meg, drukkolok neked! Nagyon szimpatikus vagy nekem, kérlek, tudd, hogy van valaki (s biztos vagyok benne, hogy sokkal többen is mint azt most fel tudnám sorolni), akinek hiányzol innen.

Csak drukkolni tudok, s ezt meg is ígérem. Hidd el, én tudom, hogy minden gödörből ki lehet mászni. Semmi sincs cél nélkül, mindennek oka van, akkor is, ha épp amikor történik, nem látjuk át az egész képet.

Most úgy érzem magam, mint egy cseresznye, aki nagy, méltóságteljes, zöldlombú fának mesél az élet szépségéről.

Újlány, hol vagy?!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.