Reggel lett. Gyanútlanul felkeltem, útnak indítottam nagyon is önálló gyerekeim az iskolába, belehallgattam a reggeli hírekbe itt is, ott is ('56-2006, Olaszliszka; mindkettőről elég pontos (számomra legalábbis) véleményem van, de mostanság nincs elég kapacitásom arra, hogy le is írjam ezeket), majd megittam a napindító kávémat (közben folyamatosan nézem például a bevert szélvédőjű autót...), aztán bekapcsoltam a gépet.

És akkor tessék.

Megnyitom a virtuális otthonom (belépek a parkomba), s azt kell észrevennem, hogy átrendeződött a környék.

Tulajdonképpen nagyon is beleillik ez az érzés a néhány napja rajtam uralkodó hangulatba. A parkom, s benne az én padom, ami igen kényelmes volt nekem, most megváltozott. Egy szóval nem mondom, hogy rosszabb lett. Sőt! Első ránézésre úgy tűnik, hogy még nekem is megszokható... de bennem van a para, hogy kiszorulok innen (is). Csak miattam. Öreg és begyöpösödött vagyok a változásokhoz.

Remélem, ez csak időleges állapot mert szeretem ezt a helyet. Elmondhatom, amit gondolok, nem azért mert valakit érdekel, hanem mert én el akarom mondani. Ez komoly különbség. Tudnék most megidézni blogokat, ahol kifejezetten az olvasottságra hajt az író, de én -nyilván mert nem vagyok olyan érdekes ember, oly érdekes stílussal- soha nem másnak, hanem elsősorban magamnak írok. Szívesen látok bárkit, aki megpihen kicsit a padomon, de mint azt már többször mondtam, az RSJ! egy szelep nekem a túléléshez.

Szóval, szoknom kell. Például még nem mindenre jöttem rá (bár, a "még nem" barokkos túlzás az agyi kapacitásomat ismerve), de idővel csak boldogulok ezzel is.

Vagy nem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.