Forradalom?
2007.03.17. 21:54
Elgondolkodtam.
Tudom, hihetetlen, de szoktam ilyet csinálni...
Ám, most nem bírok gátat szabni a sok-sok bősz gondolatnak agyam helyén...
A konkrét blogot, illetve onnan is a konkrét postot nem linkelem ide,
...
...
...most egy pillanatra ismét elgondolkodtam: miért is nem?
- Mert nem értek vele egyet? Ez igaz. De nem az indoka a 'nembelinkelésnek'.
- Mert felbőszít az ott olvasott tartalom? Ez is igaz. De ez sem az igazi ok.
- Mert félek a hullámoktól, amiket az ilyesmi indulatok keltenek? Ez is igaz. De ez sem az igazi ok, és ezt még bővebben ki is kell fejtenem kicsit.*
- Mert önző vagyok? Ez is igaz. Naná, és lehet, hogy ez áll a legközelebb az igazsághoz: nem fogok népszerűsíteni egy olyan írást, ami felbőszít, majdhogynem dühít és egyetlen szavával sem értek egyet. Sőt! Ha normi lennék, talán csak állnék és néznék ki a fejemből, annyit gondolva: "Ilyen is van??"
Na, akkor visszatérve: vajon miért van az, hogy bizonyos emberek komolyan gondolják, hogy az a vircsaft ami a napokban (hetekben, talán az utóbbi hónapokban) zajlik a fővárosban forradalomként aposztrofálható? És lelkesítő beszédeket mondanak, és Tomcat és Toroczkay meg Budaházy kiszabadítására buzdítanak? (Illetve a felsoroltak éltetésével vannak elfoglalva.... az adott pillanatban élő helyzethez kéretik igazítani az előbbi mondatot!)
És ismét megkaphatom azt is, hogy én azért beszélek, mert nyugdíjas, ingyenélő vagyok a gyerekeimmel együtt, nyilván MSZP bérenc ésatöbbi...
OK... finom mosoly bújkál a szám szegletében... csak nyugodtan, gyerekek, csak nyugodtan!
...amíg itt ontja okosságait, addig nem tesz tönkre egyetlen közteret, utcát, üzletet, kirakatot sem, amit ugye nem mi, ingyenélő nyugdíjasok fizetünk, hanem nyilván Ő, aki dolgos, adófizető polgára hőn szeretett hazájának...
*Olyan szerencsés vagyok, hogy az életutam részét képezik olyan tapasztalatok, melyek feldolgozása azzal jár, hogy bizonyos érzelmek nem tartoznak a repertoáromba. Ilyenek például: megbánás, sajnálat, félelem. Iszonyú kemény igazság, hogy amitől félsz, az bekövetkezik. Megtanultam. Nincs dolog, amitől félnék. Már nincs.
A lényeg: ha ez forradalom, akkor mondjanak nekem egyetlen kézzelfogható célt, amit zászlajukra tűztek a mozgalom harcosai, és azon nyomban el fogok gondolkodni a dolog helyességén. Hisz egy forradalomban kell, hogy legyen valami nemes, valami előrevivő cél. És itt most mi lenne ez?
Vagy elég önmagában az árpádsávos lobogó? Amúgy valaki okos (és itt nem pejoratív jelzőként használom ezt) azt mondta, hogy ennek a zászlónak a fasiszta jelentés-hordozását törölni, vagy legalábbis enyhíteni lehetne egy a közepén vágott lyukkal, amivel ugye jelezhetnék, hogy biza innen eltüntették a nyilaskeresztet...
Én ezt értem.... és egyet is értek vele. De lehet, hogy ez csak a 10%-os agy privilégiuma...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://talema.blog.hu/api/trackback/id/tr651596671
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.