...és nekem a hajam hullik már lassan...
Merthogy ittende benn a házban éli világát a sok-sok víz... mint azt egy párszor már megtette... hogyúgymongyam ajjjajjjj....

Szóval... tegnap fogta magát az időnek a járása és itt, nálunk esni kezdett a nyári eső. Mert ugyebár az a dolga nekije... és a csatorna hálózatnak meg az a dolga nekije, hogy elvezesse az ilyenkor esetleg soxorosára duzzadó víztömeget.
Na, kérem szépen... Délután, annak rendje s módja szerint pihiztem (miután a napi rutinnak úgy ahogy végére értem), s néztem (volna) az NCIS éppen aktuális epizódját (a reklámból annyit sejtettem, hogy a Főnököt most majd jól lelövik, valami ellenséges görények, ezért mindenképp nézni akartam... na, ez már a sorozat-függőség szintje? áááá, nem! ez tisztán, teljesen jogos kíváncsiság, ugye?!...) Ehhez elrendezkedtem a szobámban, nyugodtan (mondhatni) elterpeszkedtem kényelmesen az ágyamban s átadtam magam a tengerészet mindennapos akcióit dokumentáló, igen hiteles élményt nyújtó filmnek. Aztán jött a megszokott reklám, s akkor én mentem megszokott sétámra, a ház legkisebb helyisége felé; s visszatértemkor ismét elhelyezkedtem ahogy voltam előtte.
Nem telt bele 2 azaz kettő percbe és hallom, mintha valami vízcsobogás szerű hang szűrődne be a folyosóról. Gyanús volt, ezért elóbégattam magam (visszafogott, mondhatni költői stílusomban), 'hogyaszongya': "Amper! Mittecsinyász?"

Erre szinte azonnal jött is a most már jól hallható válasz: "Platty-cupp-bluggy-klutty...", amint négy lábán igyekezett megközelíteni a szobámat...
Félve néztem a hang irányába... S mit láttam?

Nos, gondolom az azért sejthető, hogy nem volt ily' idilli a látvány, de hogy épp ennyire végeláthatatlannak tűnt, arról biztosíthatok mindenkit.
Meghazudtolva rokiságom majdhogynem leugrottam az ágyamról s sírva kiabáltam Ketteske után, aki egyetlen otthon tartózkodó gyermekem lévén, segítséget nyújthatott...

Mondanom sem kell, az ütő megállt bennem... kb 10 centi magasságban állt a víz az egész házban. Fanni jött is azonnal (az ő szobáikba addig még nem ment be a víz, ezért az első dolga az volt, hogy mindhárom gyerekszoba ajtajához törülközőket tett , hogy az ajtó alatt ne is tudjon bemmeni az árvíz...)

Nos, ugye mindez tegnap volt. Mostanra lakhatóvá vált a ház, nem kis munka árán, amit mindenképpen meg akarok örökíteni itt , a padomon, de most annyira fáradt vagyok, hogy -elnézést a vulgáris stílus miatt- hányingerem van a kimerültségtől; tehát kénytelen vagyok itt megszakítani a történetet, pedig igazán még el sem kezdődött a mese...

Szóval, megyek és alszom... De előbb még kicserélem a hetedik adag törülközőt a nyolcadik (de messze nem az utolsó) kupacra, s újra elindítom a mosógépet. (Melynek óriási dícséret jár a maratoni munkabírásért...)

Folyt. köv.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.