Valahogy úgy vagyok összerakva, hogy eleve gyári tartozékom a halálbüntetés mint olyan, nem elfogadása.
Most, hogy megy ez a vita 1000rel, kicsit utánanéztem a történetének, s tettem mindezt a teljesség igénye nélkül, pusztán az én érdeklődésem kielégítésére.
Tudtam. Tudtam én ezeket, mégis némely képnél kihagyott a szívem... Ezért csak "csemegéztem"...

Mondhatni megáll az ész, s egyhelyben toporog...
Akkor is, ha mégoly kis teret foglalnak az élő, működőképes agysejtek a hajam alatt...
Néha -soxor, lehet, hogy többször is, mint kéne- nem tudom befogni a számat. Akad ilyen téma szép számmal. Ezek egyike ez.
S itt -a parkomban- egy ideje pro és kontra olvasok véleményeket erről, a néhány napja napvilágot látott módosítási tervezet kapcsán aztán pláne fellángolt a vita.
Sokhelyütt, kommentekben elmondtam, hogy magáról a tervezett változtatásról mit gondolok, ezért most csak igen érintőlegesen teszem.
Ha eleve rögzítik, hogy felül kell vizsgálni az ítéletet 20 év után, az szerintem "csak" egy, amolyan biztosíték. Akár így is fel lehet fogni. De nézhetjük onnan is, hogy nem azt mondja a tervezet, hogy 20 év után kitárom a cella ajtaját, aztán "mehetsz, kedves tömeggyilkos amerre látsz", hanem azt, hogy ha leülte a két évtizednyit a büntetéséből, akkor meg kell őt hallgatni, ki kell vizsgálni a szellemi (s egyéb) állapotát. S ennek eredményének függvényében dönthető el a büntetés tényleges folytatása, vagy a szabadlábra helyezés.
Megmondó írt a -számomra- legérthetőbben erről. Késve olvastam el, mert hagytam magam eltéríteni önnön téveszmémtől, hogyaszongya: "biztos itt is egy halálbüntetés-párti post, na többet nem kérek ezekből egy ideig"... De amikor végre rászántam magam, hát be kellett látnom, hogy mekkorát tévedtem. Érdemes elolvasni!

És akkor amire jutottam: eszméletlen leleményes állatfaj az ember. Ha el akat tenni láb alól valakit, azt baromi sokféleképp tudja megoldani.
Ha pedig teheti ezt intézményesített keretek között*, akkor aztán csak a természeti törvények szabhatnak határt a "hogyan"-nak. Pénz, idő nem játszik jelent akadályt.

(* é.: halálbüntetés, vagyis egy törvényes módja a gyilkosságnak)


Én eleve azt gondolom, hogy addig ember az ember, amíg például nem gyilkol. Rengeteg megbocsátható bűn van, de ez már olyan, amit ha vét, azután már nem "méltó" az ember meghatározásra. Legfeljebb humanoid, de ez csak az én kitekert szótáram szerinti "értelmezés".
Namost, ha a gyilkost (aki tegyen előzőleg bármilyen brutális, elítélendő, gyomorforgató bűnt) az állam, az igazságszolgáltatás (s így áttételesen én, mint az állam polgára) halálra ítéli, s kivégzi, azzal ugyanazt követi el, amiért felelősségre vonta az elkövetőt.
Nekem ez nagyon nem tetszik.
De azt is mondhatnám, hogy a kivégzés nem büntetés. (Nem ezt mondom, egyáltalán tagadom a hb létjogosultságát, csak teoretikusan vetem fel ezt is.) Mint ahogy sokan hangoztatják is ezt. Mert akik emellett emelnek szót, azt mondják, hogy gyilkol mert utána úgyis kivégzik, mert nem kell félnie semmitől, tudja, hogy nem kell éveket börtönben töltenie... Nos, ez nálam a no comment kategória. Találkozott már -úgy általában- emberrel az, aki így gondolkodik? Így nem gondolkodik senki.
Persze biztosan akad egy-két olyan kétségbeesett valaki, aki ezt így gondolná, mielőtt kioltja a másik ember életét, de ez már csak akkor merül fel, mikor a gyilkosság eldöntött tény.

Történeti áttekintés itt olvasható, érdemes megnézni. Hosszú, de érdemes végigrágni magát rajta az embernek.

Amikor látványosság volt a kivégzés, elrettentő volt?

/kép innen/

És mondjuk a házasságtörő(nek kikiáltott) nő megkövezése ( például Iránban, Szaúd-Arábiában, Afganisztánban, Pakisztánban, Szudánban és Mauritániában) belefér még az elképzelésekbe?


/Kép innen/

És még persze sorolhatnám, de nem teszem. Találtam képet egy villamosszékben kivégzett elítéltről is (manapság, ez nem történeti ereklye), de nem teszem ide. Nem azért mert az aztán igazán elrettentő, sokkal inkább azért, mert nem engedi a jóérzésem.

Amit mégis, az a leleményesség igazán sikító példája számomra: a Garotte. Ezt kitalálni (a fizikája nem igényel többet, mint egy óvodás gyerek képességei, de a kivitelezéshez olyan kívülállás, olyan hideg elkötelezettség kell, ami engem a jéghideg rémületre sarkall) igazán emberfeletti teljesítmény volt!

Utoljára mégegyszer. A halál nem büntetés. Mert ha annak fogom fel, akkor ugyanazt tettem, amit az, akit meg akarok büntetni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.