Tegnapi napom amúgy is a béka segge alatt volt, s ez a film -bár számomra a nagyon fontos, s azon belül is a JÓK közé tartozik- csak még rántott egyet rajtam: közelebb a semmihez.

Mottó:

Ráadásul Dorkával, a nagylányommal néztem meg. (Mielőtt szívrohamot kapna mindenki, Ő 18 éves elmúlt és tapintható távolságból /közelségből/ élte meg, hogy a heroin mit tesz egy számára nagyon-nagyon fontos emberrel.
Öcsémmel.)
A jegyszedő nénivel együtt hatan voltunk a moziban, ami már-már rekordnak számít, hisz hacsak nem rajzfilmre megyünk, nemigen szokott rajtunk kívül előfordulni ott más is. A vidéki mozik családias hangulata...

Nade, mit jelent nekem ez a film? Mit is?

Azokban a szemekben a bújkáló reményt.
Koktélok a hajón. Máshol. Nem itt. Kimászni ebből a szarból, ami lehúz, ami fogva tart.

Theo arca.
Ahogy fetreng a börtön mosdójának padlóján, véresen, de szívből kiröhögve a faszfejt, akit épp leszedett valaki gyengébbről.
Theo arca.
Ahogy beszél a szerelemről. A lányról, akit addig csak egyszer látott.
Theo arca.
Amikor rájön, hogy a szerelmet nem neki találták ki, bármit is képzelt.


A nő helye a hierarchiában.
Mire jó? Semmire. De még attól is boldog, ha egy-két percre elvonja a főnök figyelmét a bár boxában. Pontosabban dehogy boldog. Csupán ez a dolga. Ez a szerepe ebben a kőkemény játékban.

A drog.
Fehér. Sima. Sok. Hernyó a koldusoké. Nem az övék, hisz ők nem kispályások. Ők nem.

Az erőszak.
Mozgatórugó. Verbális és fizikai. Gát nélkül. Az a világ csak abból ért. Vagyis abból sem.

A pénz.
Könnyen jön.
Könnyen????????????????

Miért is gondolkodom én így? Miért? Mert én még itt vagyok. Ő pedig már nem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.