Padabam
2008.03.26. 18:27
Ezért inkább először újra (tán ezredxre) meghallgattam ilyen meg amolyan mixként is eme tehetséges ifjú fent említett darabját. (Néhány belőle , meg itt is , hátha van még aki nem ismeri.) ((És én béna vagyok, nem tudok videót betenni, pedig egy lelkes ifjú már tanította nekem, de nem ez az egyetlen ami nem úgy sikerül, ahogy szeretném...))
/Ja, ki is az a Yonderboi?
"...Yonderboi, valódi nevén Fogarasi László. Akit már 5 éve a vállán hord a világ, 2000-ben megjelent, Padabam című száma óta. A fiatalok talán már ismerik, de egész Magyarország azért még nem. Pedig a 24 éves fiatalembert, aki egy Somogy megyei kis faluban, Mernyén nőtt fel, kritikusai a könnyűzene Bartók Bélájának tartják - világszerte. Nálunk, a sikereket, a jót és a lelkesítő történeteket kereső Magyarországon ő is címlap story lenne. Mint Angliában, ahol egy televíziós dokumentumfilmhez írt zenéjét hallva mindenki a lábainál hevert."
Archív - Frei Dosszié
Hát, ugye ő az/
Szóval, ezután, hogy padabamilag kitárgyaltam a dolgot, visszatérnék eredetileg kitűzött témámhoz, ami a padom.
Illetve a padom környezete.
(Aki érti amiről hadoválok, azt üdvözlöm. Aki meg nem, azt felvilágosíthatom, de gondolom már itt sincs, hisz ill a berek, nádak erek... :)
Jövök én ide, persze. Sokat, sokkal többet, mint amennyi látszik kívülről. Szeretem az itt előforduló embereket. Szeretem a hangnemüket, tetszik a reakciójuk a dolgaimra.
De már nem szeretk olvasgatni. Kiestem a szórásből, kijöttem a gyakorlatból.
Eredetileg azt mondtam, hogy az embereknek életük van, nekem meg blogom.
Ez most is így van. Így gondolom.
De...
Az utóbbi hetekben sok bajom volt/van. Soxor azt hiszem, hogy ez már az a szint, amihez én kevés vagyok. (De tudom, hogy nem... mert nem, na.)
Rendezgettem a dolgamat, mentem ahova kellett. ezt a szerettemet ápoltam, azt a barátomat igyekeztem vígasztalni, s közben próbáltam magamat is szinten tartani. Ritkán jutottam ide (ritkábban, mint szerettem volna), de ezen hetek alatt valami olyan ótvar hangulat lett általános a parkomban, amitől megijedek. Egyesek belekötnek fűbe-fába, mások csak és kizárólag önnön felsőbbrendűségüket hangoztatják (iszonyú irritáló módon), s van, akinél szimplán csak elvesztettem a fonalat.
Pesszimizmus?
Nem.
Lényeglátás.
Hiányoztok, Ti "régi" bloggerek. A barátság hangulatával, a vitatkozások a már-már veszekedésbe forduló beszélgetésekkel, amik ugyan élesek voltak, de mindig tudható volt, hogy nincs mögöttük aljasság.
Hiányoztok.
Megöregedtem?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://talema.blog.hu/api/trackback/id/tr911596363
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.