Átlényegülve (I.)

2008.06.30. 08:55

Csak pontokba szedve. Mert rohanok.
Ráadásul ez csak az első rész. Hehe...


Ahogy ezt már megtettem tegnap kutyafuttában (sokadik komment), amennyire a hétvégém után telt az erőmből.

S íme akkor, hátha valakit érdekel (nomeg nekem, ha már memóriám nincs, hát dokumentációm legyen).

1.) Csütörtök: A miértet most nem feszegetném, csak rögzítem, hogy fogtam magam s felutaztam az nagy Budapestre igen okos, s általam sokat említett igen dekoratív uncsitesóm nyakára. Ahol is megnyugvást találva pihentem Alfi (a kis -sosenemistudom megjegyezni mely nemes kutyafajtához tartozó eb) és Zsuzska társaságában, s eddigi életemből hiányzó részlet pótolására megtekintettem egy futball mérkőzést... Tudnom kéne, hogy kik játszottak, de sajna csak arra emléxem, hogy oroszok voltak az egyik felén az nagy zőőd gyepnek, s valami 'a' betűs orosz felfedezett ifjonc játékát harangozták be a meccs előtti kisfilmben. Ám ő szerintem a labda közelébe sem ért mindvégig, s hogy ezért-é avagy más okból kifolyólag, de szegény oroszok el lettek p....zva. (Hogy ki által, na, azt már nem tudom, mint ahogy azt sem, hogy mennyire, s azt sem, hogy mi volt a tétje eme nemes küzdelemnek, de hogy valami volt neki /má' tétje/ az biztos...) Majd a tv előtt elaludtam, Zsuzska addig megcsinálta az ágyam a vendégszobában, majd ellentmondást nem tűrve átparancsolt oda, mondván, hogy nem tesz jót a lábamnak ha harmonikaszerűen össze meg vissza van hajtogatva a kanapén való fektemben... Szót kellett fogadnom. Amúgy is egy szófogadó lyány vagyok, ki merne ezzel vitatkozni?!

2. Péntek: Hajnalhasadtával keltem, Zsuzska remek -ám roki adottságokkal kissé nehézkesen használható- fürdőszobájában lezuhanyoztam, majd felöltözve vártam, hogy Alfi felébressze kedves gazdáját. Majdan, mikor ez megtörtént, egy nyugtató tea után hívtam a taxit, s mentem tovább. Zsuzska zsekendővel integetett, midőn eéhajtott az autó, melynek utasa voltam.
Irány Érd.
Illetve előbb a Népliget buszvég majd Érd, bank, aztán újra Népliget, taxi, ezután Árpád híd, oszt akkor Esztergom. Csakhogy taxis ember szíve megesett szegény rokin, s megalkudtunk egy viselhető összegben, így bumlit kihagyva maradt a taxival megtett Bp-Érd-Bp túra, Káposztásmegyer indulási helyszínnel, s Árpád híd buszvég érkezéssel. Taxis ember bizonyos tekintetben sorstárs, tehát van belelátása az élet újrakezdésébe, ezért is segített a helyzet könnyítésén.
A bank-affér is megérne egy misét (ha én egyáltalán a misét, mint olyat a számra venném...) Mert digitalizált világ ide, kifinomult bank-technika oda, magasan iskolázott személyzet amoda, néhány papír előkotrásához újabb papírok elkészítése, potom két hónap ügyintézési idő és poros raktárakban való bújkálás szükségeltetik, valamint nem akármelyik bank, hanem csakis az amelyik a számlavezető az ügyben, s még sorolhatnám. De nem teszem, mert ezen tranzakció alatt már igencsak hullásnak indult hajkoronám maradék részének megőrzését szem előtt tartva csak annyit jegyzek meg, hogy roki által "használható" ülő alkalmatosság nem van az említett bankfiókban. Node, spongyát rá!





"Lesz ez még rosszabb is!"

(Mondá volt Charlie Sheen a Két pasi meg egy kicsi-ben, mely szintén megérne egy ... mit is? egy postot...)
/A kép lakása ehun van e/


És akkor még mindig csak pénteknek a delénél felé járunk, úgyhogy a taxiban ülvén kaptam egy hívást, melytől kicsit jobb kedvem lett. Aztán a buszvégen kiderült, hogy nincs is nekem -nálam legalábbis- a nyugdíjas pecsételős okosságom, úgyhogy 73 forint helyett fizethetek hetesszáz harmincat, bakker! Na, de legalább már sínen voltam, már úgy értem buszon, Esztergom felé irányulva... :) A biztonság kedvéért rátelefonáltam Katára (aktuális uncsitesómra), hogy nem ám elfelejteni, ki fog jönni érettem a buszvégre szülővárosunkban. Ugye?! Ja, persze, majd azért még hívjam... Amit meg is tettem, olyan dorogi magasságban... Osztán meg hívott éppen, mikor küzdöttem lefelé magam a buszról, hogy üljek le, mert még van egy kis dolga, de jön értem. Sikerült kiszednem belőle, hogy szűzies rózsaszín műkörmöket csináltat, s még egy keze hátravan. Mondhatnám, hogy meglepődtem, de nem is... :P Úgyhogy -miután a buszvég egy betonkatlan, jelen helyzetben felforrósodva uszkve ezer fokra- elindultam négynapnyi cókmókkal nehezített menetfelszereléssel végig a piac utcán, által utcákon elfelé a Sörakadémia műintézményhez, hogy majdan perceken belül csatlakozik hozzám, immáron gyönyörűséges körmökkel Kata.
Mer' ja.
Én már megittam az életmentő kávémat, megtárgyaltuk Ritával -a pultossal- az élet nagy dolgait mire Kata beviharzott (gyönyörűséges, valóban szűzies babarózsaszín körömálommal). Ő is megkávézott, aztán irány Apu.
Ahol is rántott galambmell, rántott gombafej hagymás rizs, sültkrumpli és uborkasaláta várt minket, majdan a lakomát betetézve meggyes pite.
Ezek után ég mondanom kell, hogy milyen tevékenységet folytattam a nap hátralévő részében?!
Annál is inkább, hogy Apu valami sportközvetítés nézésére káhoztatott -volna, ha hagyom magam-, tehát nem volt más választásom, mint az alvás.
Kicsit hunytam be a szemem, s máris nem az a nap volt, amikor lepihentem.
De ugye, ez már egy másik történet...

Ami ehun van e!


A bejegyzés trackback címe:

https://talema.blog.hu/api/trackback/id/tr951596334

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása