Átlényegülve (II.)
2008.06.30. 11:15
Odaérkeztem a hétvége csúcspontját képező szombathoz, ami bővelkedett fokokban, hiányérzetben, kellemes meglepetésekben és még egy csomó mindenben, de ne szaladjunk a dolgok elébe. Csak szépen sorjában!
3.) Szombat: Apu reggelivel s kávéval ellátott, úgyhogy nem volt mit tennem, hát aludtam még néhány órát, majdan lezuhanyoztam, s ismét aludtam kicsit -csak azért, nehogy kijöjjek a gyakorlatból-, majd jött Kata és lefuvarászott a buszhoz, mely arra rendeltetett, hogy felvigyen engem Pestre, ahol is bulizási feladatomnak kívántam eleget tenni.
Luciferina -mint az este folyamán kiderült, nem más ő, mint Miss Saigon - lelkiismeretesen várt engem a megbeszélt helyen, s mentünk azon nyomban összeszedni Zsanettot, aztán fel is mentünk hozzá, ahol is végre megszabadulhattam nem rokinak való súlyú pakkomtól.
Közben írtam egy sms-t egy lelkes ifjúnak, hogy tiszteletét teszi-e a bulin. Nem válaszolt, tán azért mert nem tudta, hogy én igen régóta nem vagyok hálóközeli helyen, tehát a hétvégéjében beállt változásról nem értesültem, s így talán felesleges szájtépésnek tartotta az érdeklődésem. Hát, ez van.
Aztán következett a Szimpla. Ahol ugye az emlékezetes bulin vehettem részt, amiről már megemlékeztek nálam meglehetősen jobb írókával ellátott bloggerek, s aminek lenyomatát zanzásítva én is megfogalmaztam a szervező hölgyeménynél egy kommentben.
Nagyon jó volt, sokan voltunk, kiváló társaság jött össze, régi barát is előkerült s egyetlen számomra elmaradt beszélgetést (már annak a hiányát) leszámítva nagyon jól áreztem magam.
4. Vasárnap: Hajnali nem is tudom hány óra volt, mikor felkerekedtünk és egy taxis kavarodást megoldva bonyodalmak nélkül jutottunk Zsanett otthonába. Gondoltam, alszunk.
Aha, bundáskenyér! Hajnalok hajnalán, rozskenyérből, paradicsommal, bögre tejjel. Ezt a kiszolgálást! (Köszönöm!)
Reggel (kinek mi a reggel, ne hasogassunk most mindenféle szőrszálakat!!) zuhany, kávé, majd fájdalmas búcsú szállásadómtól, s önzetlen segítség elfogadása Luciferinától, aki feltett a hazafelé induló buszra.
Hát, köbö ennyi történt velem ezen négy nap alatt. Kipihentem magam. Baromira elfáradtam (olyannyira, hogy a lábam nem volt kompatibilis a zoknimmal egy darabig), de a lelkem kicsit fellélegzett.
Jó volt. Mikor lesz a következő és kinél fogok aludni?
Jut eszembe, miért is ez a címe ennek a szösszenetnek? Meg lehet kérdezni Zsanettól, ő frappáns választ tud adni erre. S abban lesz egy álomittas matróna, egy paplan, egy kócos fej s egy hot-dog, mint az asszociáció képe. De a spontán megfejtő jelentkezhet egy doboz gyufáért akár! (Hiszen arra talán futja igen szűkös keretemből, s nem kell rég nem látott barátom zsebeit kiforgatva állnom könnyelműen tett ígéretem...)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://talema.blog.hu/api/trackback/id/tr111596333
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.