Aki elrontotta a hétvégémet
2008.09.07. 21:56
Mert ugye, akár jó is lehetett volna, e helyett meg... Eleve a két hét... ccccccccccccc...
Aztán meg néhány óra igen kimerítő út után -mely tulajdonképpen testvérek között is eltartott igazából két hétig- megérkeztünk a célig.
Ternészetesen azonnal meg kellett innunk egy kávét egyfajta növénynél, a teraszon, majd ugyan kicsit késve, de törve nem, végre odakeveredtünk önzetlen szállásadónkhoz, egy valami nagyon klassz lakásba.
Én nagyon minimálagy, még hálótársat is önként és dalova választottam magamnak. Ha tudtam volna, amit később aztán (amolyan nabazmeg! tapasztalatként elraktározhattam), hát... (hát akkor marha nyugis életem lenne, hisz épp a só hiányozna belőle, ugyi?!) Megkaptuk a szigorú instrukciókat, a lakás-használattal kapcsolatban (ami körülbelül anyit tesz: mindent kedvetek szerint! érezzétek jól magatokat!... hehe...), majd ezután némi toalett igazítás (és persze újabb kávézás), majd indulás a közösségi élet felé.
Nagyon jó helyet szemelt ki nekünk a fiatalember, ki szervezte eme összejövetelt, csak nagyon meleg volt ott, tán azért mert országszerte kánikula uralkodott?? Ki tudja!!?
Sok ismert arc fogadott, de akadt néhány ismeretlen is. A később elejtett (információ) morzsák összeszedegetése alapján tudtam ezen -számomra ismeretlen- embereket a -számomra már korábban ismertté vált- neveikkel összeragasztani (az agyam helyén). Már az ott eltöltött idő alatt is feltűnt nekem, hogy az általam légies úrhölgyként tisztelt személy, nem az én normáim szerint viselkedik. (S ezen normák csak annyit jelentenek, hogy a személyével kapcsolatban magamban őrzött képnek nem felelt meg a viselkedése, a hanghordozása, a megjelenése, a gesztusai .. szóval, csak néztem.)
És megint néztem...
Meg még mindig...
És láttam. Höhö...
Azt hiszem van néhány dolog az életben, amiket nem kellene látnunk. De oké, bánom is én úgy globálisan, de én, könyörgöm én nem mentesülhetnék -legalább némelyik- ilyen tapasztalat alól? Mert -nyilván az én kockaságom az oka ennek- fizikai fájdalmat okoz, ha saját tévedésemmel szembesülök. Nem, neeeeem a lottóötös szintjén, hogy nem találtam el azt a qrva öt számot (de még egyet sem:), hanem az, hogy emberek, akiket én ezért vagy amazért már-már tisztelek, úgy viselkednek ami nekem nem fér bele az elfogadható tartományba sem, nemhogy a tiszteletre méltóba. Oszt akkor tessék. Vén fejjel is kell újat látnom. De még na...!!!
Úgy terveztem, hogy hajnalig, netán reggelig beszélgetünk -gondoltam, csak lesz ki kibírja a társaságom-, de nem így alakult. Következett egy árnyas park, valami vizes, köves környék, netán szökőkút, parkoló szélén kövön ücsörgő -úrhölgyként számontartott- személy, mellette tisztázódásom tárgya, majdan egy lovag, aki megmentett a nagyon csúnya, tán fizikai síkon leledző vélemény-nyilvánítástól. Kis, autóban töltött, idő után irány fel éjszakai szállásunkra. No, én, mint tudjuk lassan megyek. (Mert -ezt is tudjuk- lusta vagyok.) Tehát csak hallottam, hogy a magasban valami történt. Egy Gomba velem volt, tehát felzavartam, nézze mán meg, hogy mi a buli tárgya! Megnézte, s a buli még javában állt, mire odaértem...
Naná, én, mivel amúgy sem szeret senki és mindenhol mellőzött vagyok, így önként (cöcöcö) felajánlottam, hogy csalódás ide, nem így gondoltam oda, ott maradok szegény barátnőmmel, aki bizony ápolásra szorul és én eszek újra az áldozat, akit észre sem vesznek....
Én vigyáztam rá, ápoltam... esküszöm... az hazugság, hogy mindeközben dallamosan horkoltam. Mikor felébredtem, úrhölgy már tett-vett. Kávé, zuhany, satöbbi, majd elindultunk.
Persze, halovány fogalmam sincs, hogy merre jártunk, de pláne, hogy honnan jöttünk ki éppen, egyszercsak azon vettem észre magam, hogy iszonytató csalódásokkal bírkózó lélekkel, és egy inkriminált állapotú úrihölgynek látszó személlyel ott vagyok hagyva egy oszlop tövében.
Hát, a város rendfenntartói felajánlották, hogy hívnak mentőt mikor látták, hogy tán szükség lehet rá, de elhárítottam azzal, hogy "áááá, nem ilyesmiről van szó, köszönöm!", ezután üdvözült mosollyal az arcukon magunkra hagytak minket. Majd egy padon ülve szedtük össze magunkat. Segítséggel vissza a lakásba (ahol megszereztem egy könyvet, de ez titok!), majd egy mélyenszántó beszélgetés, aztán indulás haza.
Újra néhány óra a fent említett egyénekkel egy légtérben, majd a szintén fent említett lovag nem átallott haza is vinni, pedig tudható volt, hogy nagy küzdelem lesz nékije az út a saját ágyáig. (Ugyanis hiába ajánlottam fel neki a saját ágyam azon egy éjszakára, nem fogadta el... nem is értem!)
Szóval, tanulság?
1.Lehet, hogy jól hallottad, amit nem is hiszel, hogy hallottál. Mert az, aki úgy viselkedik, ahogy azt látod, az bizony az, akiről te a világ minden pénzéért sem gondoltad volna. Hihhhhhhhetetlen!
2. Nem mond ellent a fizikának, hogy az emberi test bizony pillanatok elteltével változtathatja méretét.
3. Más megvilágítás. Most, hogy már tudod, amit tudnod kell, már máshogy beszélsz?
4. A szerelem fontos. A birtoklás meg annyira is az, hogy minden emberi tulajdonságot elsöpör. Még a szerelmet is, ha netán valaha létezett is.
5. Egy ágyban aludni a választottal jó.
6. Egy elrontott hétvége is lehet nyereséges. Hisz a tapasztalat, ha jó, ha rossz, onnan az enyém, s én döntöm el, hogy mit is kezdek vele. Ezzel a tapasztalattal pedig annyi a teendő: íme, na, ilyennek nem szabad lennem!
Sorolhatnám még, de most ennyi elég. Egy ejnye még idevaló, de tudja, akinek tudnia kell. Ugye?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://talema.blog.hu/api/trackback/id/tr181596283
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.