Pozitív ötleteim avagy miért jó blogteresnek lenni
2008.09.15. 13:42
Miért szeretem a parkban a padom? Na, mindjárt összeszedem.
Aztán Vargaland is címlapsztorivá lett Mi lesz veled Blogter?! c. opuszával, amiben nagyon jól lefesti a reklám, a húzónevek, a blogok egymáshoz való kapcsolatának értékét ezen a virtuális, de mindenképpen létező, s egyre élesebb piacon.
Én csak úgy mennék neki (ill.megyek is), ahogy tőlem telik, amolyan anyukásan, roki nyugdíjas módjára, kinek ideje s agyi képességei mértékükben szöges ellentétben állnal egymással.
Ötleteim nincsenek. Tapasztalataim viszont igen, hisz viszonylag régóta osztom az észt itt (osztom, már annak, aki "vevő" rá... merthogy ez az egyik alapvető és leglényegesebb tulajdonság, ugye, egy katt és máris megszabadultál tőlem...), s így sokmindent megéltem már bloggerként is.
Néhányszor megírtam már, hogy miért kell nekem a blog, és azt is, hogy megpróbáltam ms szolgáltatónál, de sehol sem éreztem ezt a "parkszerűséget", vagyis nem éreztem jól magam. Itt viszont mindig. Akkor is, mikor bírtam/bírom kihívni magam ellen hol a bősz nemzetvédőket, hol egyéb lelkiismeretükben megsértve érzett okos, vitapartnernek ugyan nem nevezhető, de annál hangosabb véleménynyilvánítókat, mondom, még az olyan pengeváltásokat is szeretem. Hisz ez itt az én padom, azt megvédem.
A most már egyre gyakoribb és rendszeres találkozások pedig arra jók, hogy rácsodálkozam egy-egy nick mögött AZ emberre. Eddig -egyetlen kivétellel- körülbelül jól be tudtam lőni a személyt az írásai alapján. Ez egy játék, csak annyira kell komolyan venni, mint az élet nem létfontosságú elemeit, mint például az olvasást, a társasjátékok, a kártyát... Mert ugye, ha ezek hiányoznak, attól még ember az ember, élhet -úgymond- teljes életet, de valahogy mégsem részletgazdag a kép. Kellenek ezek, hogy élhetőbb legyen a játék.
Nekem pedig ez a park mindenképpen a külvilágot jelenti. Azt, hogy van élet az én mikrokozmoszomon kívül is, sőt, továbbmegyek, annak az életnek én szerves része vagyok.
Viszonylag régóta érzem, hogy itt mi, a bloggerek -a parklakók- amolyan megtűrt, szegény rokonok vagyunk. Pedig azt gondolom, hogy ha nincs ez a réteg, ha nincs a nem fizetős, de aktív felhasználó, igen sokszínű réteg, akkor nincs ami vonzaná a fizetős, reklámozni vágyó réteget sem.
Én itt jól érzem magam. A park az a hely, ahová elvonulhatok, ha el akarom mondani az örömöm, a bajom, ha beszélgetni akarok, ha vitázni szeretnék, ha csak mélázni támad kedvem... Egy szó, mint száz, a Blogter az én második otthonom.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://talema.blog.hu/api/trackback/id/tr201596279
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.