'30-as évek... ma
2008.11.03. 20:30
Mentségemre legyen mondva: 10% agyam van, ráadásul a vezérhangya, aki/ami gyakorta elindul, a világon semmiféle gátlással nem rendelkezik.
Most éppen azon parázik, hogy rémlik nekije valami válság emlegetsée, ami halovány, sötét képeket ídéz fel, vándorló, éhező, kilátástalan emberekről világszerte.
Előrebocsátom, hogy semmit sem tudok.
Amúgy sem, ebben a témában meg -a gazdaságban- pláne analfabéta vagyok, de érezni érzem, hogy valami nem jó. És ez, ez a valami, iszonyúan szorongat azzal a tudattal, amit általános iskolás koromban szedtem fel, s amiben egy alacsony, gátlástalan szobafestő szerepel.
Nem jó. Nem jó.
És ezt nem csak én érzem, hanem érzik azok is, akik egyenruhába bújtatnak kisgyerekeket és szemellenzős felnőtteket, kihasználva az ő ilyetén érzésüket, megtámogatva a valahová tartozás biztonságával.
Látom az ellenségkeresést. Látom, hogy bárkit, aki valamiért kilóg a zömből, a többségi társadalomból, azt üldözni kell... vagyis nem üldözni, nyíltan semmiképpen... ámde a már-már deklaráltan ilyetén elveket valló csoportokat támogatni, nos az már kezd magasabb körökben is elfogadottá válni.
Jogos-e vagy sem? Egyértelműen nem jogos.
Egyszerű? Mindenképpen.
S akkor már nem a dagonyával kell foglalkozni, amibe lassan beleragadunk, nem a válsággal, ami fenyegető ugyan, oly annyira, hogy kézzelfogható de mégsem mérhető ahhoz, hogy megvan minden bajunk okozója!
Ráadásul szép számú, zárt csoport, külső rasszjegyei elég szembetűnőek, életmódja különbözik nagyon is a többségétól.
Anyu 1937-ben született. Nagyival, pláne Tatival sosem beszéltünk konkrétan azokról az évekről, de egy-egy elejtett mondatból, nyarak mezőhegyesi látogatásai alatt az mindenképpen kiderült, hogy minden elmondható az életről Nagylakon a '30-as években, de az nem, hogy könnyű lett volna.
Nem félek. De tudom, hogy ez az időszak remek táptalaj a hittérítőknek s ennél sokkal nagyobb baj, hogy az elején felvázolt megalomániás, önző, egoista elmebetegeknek is.
Mert sokan vannak akik kezdik elveszteni a hitüket. A hitüket a munkába, a jövőbe, a politikába, az önerőbe vetett hitüket.
Nem akarok olyan világban élni, ahol újra megtörténhet az, ami a '30-as évek világválsága után következett.
Bízom benne, hogy többen vannak azok az emberek, akik EMBEREK, akik nem bújnak egyenruhák mögé, hanem bíznak magukban annyira, hogy a szegénység réme sem tántoríthatja el őket a jótól.
Nekem ez a világválság:
John Steinbeck : Érik a gyümölcs
Néhány cikk:
A '29-30-as gazdasági válság Németországban
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal