Mégsem hajléktalankodtam át magam ebbe az évbe.

Ott tartottam, hogy nem hiába vártam, elnyertem jutalmam a valószerűtlenül hideg buszvégen.
Még a várakozás ideje alatt történt, hogy rájöttem, ismét igazolom -leginkább magam felé- a 10% meglétét (vagyis inkább a 90% hiányát), hiszen pisilnem kellett... azazhogy csak volna, vagyis... izé... szóval, kelleni kellett, csakhogy ennyi pakkal nem voltam képes eljutni a mosdóig, s ezen kínlódásom közepette rájöttem a mondat elején közölt adat valóságtartalmára. Mert ugye, meredten néztem irreálisan hatalmas, piros (amúgy nagyon dizájnos) papírszatyromat, s rájöttem, hogy jobban teszem, ha azon ingerenciámat, mely a mellékhelyiség felkutatására sarkallna most még elrejtem egy arra alkalmas zugba, az agyam félreeső részén, hiszen ezzel a csomaggal én képtelen leszek akár egy lépést is megtenni... s szinte azonnal jött is a bevillanás, miszerint még indulás előtt állok itthon a folyosón és nézem megbabonázva az irreálisan nagy szatyrot, s valami dobol a fejemben, valami olyasmi, hogy nem ezzel kellene nekem elindulnom, valami mást szoktam vinni... de minden erőm megfeszítésével sem jöttem rá a megoldásra... csak mondom, mikor már zöldre fagytam és már-már létszükséglet lett volna, hogy eljussak a wc-ig, hogy otthon, az ágyam alatt vár bevetésre a megfelelő méretű, gurulós bőröndöm! Na, ennyit magamról... persze ezzel a hírrel rögvest fel is hívtam Hármaskát, aki nagyon értékelte is ezt... de ezt csak megjegyeztem...

Így természetesen nekem az első örömhullám után, melyet kedves lyányom felbukkanása jelentett, azon nyomban a wc felkutatása következett. Kedves lyányom nem is ellenkezett ezen felvetés ellen, hiszen ismer...
Klasszisokkal megkönnyebbültebben aztán indultunk kedves lyányom kedves húgához, hogy azért őt is ellenőrizzük, mielőtt beleveti magát a szilveszter éjszakába (nomeg melegedjünk egy kicsinyt nála, persze...)
Nagyszerű édes borral melegítettük fel fagyos belsőnket, és arra is kaptam engedélyt, hogy ha minden kötél szakad oda is visszavonulhatok pihenni, mielőtt hazafelé venném az irányt.
Aztán megérkezett értünk a taxi, mely elszállított az célhoz.
Ott, miután összeismerkedtünk, minden folyt a szokásos mederben. Persze a kronológia némileg összekutyulódott már az agyam helyén, ezért címszavakban mesélem el az estve történéseit.
- Örömmel konstatáltam, hogy van dekanter, amivel én még igazán sosem kerültem közeli kapcsolatba, de az, akit megkértem, hogy vegye meg nekem az általam viendő bort, a lelkemre kötötte, hogy legjobb esetben abba, de ha az nincs a vendéglátó háztartásban akkor egy kancsóba tegyük a bort, s mondjuk két órán át pihentessük, hisz majd így nyeri el végleges élvezeti értékét. Így is tettünk. Dícséret illeti ezért a házigazdát!
A bor egyébként, megfelelt a várakozásnak. Én nem tudok mondani olyanokat, hogy "hajnali szellő a nedves avar fölött", meg "enyhén gyümölcsös jelleg", csak azt tudom mondani, hogy nagyon jó volt. (Ez a barátom, aki a beszerző volt ebben a körben, azt mondja, hogy ez az a bor, amihez minden más bort mér, vagyis ez az alap. Megértem. Ha őt magát nem is teljesen és nem mindig, de ezt a megállapítást megértem.:)
- Vendéglátónk ellátott minket minden jóval, ott helyben, a szemünk láttára sütött zserbót, mi pedig drukkoltunk a remek sütihez, és persze még Jamie Olivert is emlegettük, hiszen a gomba, melyet megtöltött a házigazda rikottával és benne mindenféle fűszerekkel, és nagyszerű salátát készített hozzá, nos az az ő szakácskönyvéből való. (Nagyon jó volt, el is kértem a receptet. Höhö...)
- Bögrék eszméletlen kavalkádjával találkozhattam, némelyiken oroszlán, elefánt, néhányon macska vagy virágok... de mindegyik üdítő látványt nyújt.
- Aztán valamikor zserbó felszeletelés (amely akció egy kis sértődést hozott magával) után történhetett, hogy ellenőriznünk kellett Bridget Jones életének egy szakaszát, melyet megőrzött a  naplójában is. Mi persze most nem regény, hanem film formájában jutottunk hozzá, tekintve késői órát, s az esetemben hajlott koromat, persze nem beszélve a tv nézés közösségibb voltáról, az olvasáséval szemben. Tehát mind a négyen elhelyezkedtünk kényelmesen, egy-egy pohár borral a kezünkben és persze némi sütivel felszerelkezve s áhitattal bámultuk az említett hölgy kalandjait, ki egy sármos világfi és egy szarvaspulcsis férfi közt őrlődö szívvel keveredik ilyen meg olyan helyzetekbe. (Nem is, inkább olyan helyzetekbe, rendre olyanok azok a helyzetek...)
- Erre sem emléxem pontosan, de valamikor a film közben zárult az év, tehát kis időre meg kellett állnunk a hölgy történetével, és illendőn búcsúztattuk 2008-at és egyben fogadtuk örömmel a 2009-et.
- Valamikor megcsodálhattam az igen önérzetes ifjú fényképeit is, melyek az óvodai karácsony alkalmával készültek, s kiről hiába állítja egy bizonyos úrinő, hogy szőke herceg, én ezt cáfolom. A hercegség ugyan nem kérdés számomra -ennyi simán látszik a képen-, a szőkeség viszont nem. Tehát ezzel engem félrevezettek!
- Aztán, s ez már legalább időrendben is van, kiderült, hogy nem kell éjszaka továbbállnom, mert megkaptam a vendégágy egyik felét. Mely ugyan egy kétszemélyes fekvőhely, de ránézésre igen kicsiny távolság van a fekvőfelület két széle között. De ez ugye nem lehet akadály, ha azzal állítom szembe a dolgot, hogy az utcán kellett volna kutyagolnom. (Sőt, mint később kiderült, a lakásban lakó szellemekhez képest ez a tény, igencsak elhanyagolható.)
- Szóval, a szellemek. Mint megtudtam, lakik ott minimum egy szellem. Talán egy fiatalember? (Ha jól emléxem...) Én nem láttam, de mindenki állítja, hogy ott laknak (illetve nem laknak, de feszt ott jönnek-mennek, merthogy legtöbbször egyedül van, de sokszor azért minimum ketten). Az úrinő, kivel ismételten egy ágyba kényszerültem (első ilyen alkalmat is megörökítettem a padomon, mely történés Szegeden esett meg, ugye), viszont látta/látja őket. Namármost én úgy aludtam, mint a tej. Azaz aludtam volna, mert érzésem szerint olyan 23 másodpercenként felpattant alvótársam és kiküzdötte magát a belső oldalról, járt egyet, majd visszaverekedte magát az ágy túlsó felére... és eljött újra a boldog 23 másodperces mélyalvás ideje...

...........................................................

Még mindig nincs vége, de most megint át kell adnom a helyet, úgyhogy majd folytatom. Remélem.
Néhány dologgal még tartozom, leginkább azzal, hogy miért is bizarr ez a bizarr szilveszter, ugye?!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.