Ildike, látva mai letargiámat, elhívott moziba. Hát, köszönet ukrán testvéreinknek, mozi az nem volt, ellenben vacsi, texotúra, aztán egy vendéglátás igen.
Már csak belül vagyok szomorú.

Tehát barátném kinézett egy nemes fimet, valami számjegy és egy ünnep is van a címében (tán négy karácsony???), majd mikor kellett, el is jött értem, hogy le ne késsük az előadást.
Hármaska korábban már említette, hogy nem lesz ma előadás, mert a gáz-mizériára való tekintettel nem tart nyitva a művház kisvárosunkban. Ámde mi ketten, s főleg én, megbíztam a honlap információiban, s ott a leghalványabb utalás sincs arra, hogy gáz van... vagyis nincs... vagy mi van, na...
Közben hívott egy szívemnek igen kedves exblogger, hogy akkor ha már úgyis kút a mára tervezett egri blogiális borozás, nos ő és kis csillaga meglátogatnának este. Egyeztettünk időpontot, és kezdett lelkem a gúsból, melybe a délután folyamán zárult, kiengedni.
Szóval, jött Ildike, én sietve felöltöztem -mivel nem terveztem, hogy ma akárhová is lelépek, így mondhatni játszóruhában voltam addig-, és indultunk a mozi felé. A legkevesebb gonddal járó parkolóba állt be, de onnan is elég érdekes volt a sétám a bejáratig, hiszen a kő áthatóan csillogott a ráfagyott zuzmarától, s ez, a mankós közlekedésre nézve, nem sok jót ígér. Előre is sietett, amiért nagyon hálás vagyok, hiszen így csak alig több, mint a fele utat kellett megjárnom, hisz az ukrán barátaink gáztalanítása folytán nincs mozi vagy három napig. (Nem, vicces barátaim, itt vidéken sem gázzal működik a vetítő... de az épület belső hőmérsékletét ugye, nem árt a minimális 6-7 foknál magasabb hőmérsékleten tartani, ha látogatók vannak benne.)
Vagyis séta vissza az autóhoz. Mit tegyünk? Tudtam, hogy vendégeim lesznek, s azt is, hogy nekem ma még kenyérsütkérezésem lesz, ámde otthon igen kevés azon dolgok száma, amikkel megkínálhatok egy arra tévedő fáradt vándort, pláne kettőt, tehát megkértem barátnőmet, hogy vigyen már le a texoba. Nem tűnt nagyon lelkesnek, de ráállt a feladatra. (Hiszen szeret, vagy mi... szegényke...)
Előbb bevettük magunkat az Ebattába, mert valami eszméletlen hideg volt. Ettünk valami könnyű salátát, én meleg kávét is hozzá, és elfeleztünk egy adag palacsintát. Sokkal jobban éreztük magunkat! Azt hiszem ez hihető.
Utána mentünk vásárolni. Nem sokat, csak ami a kenyérhez (ha már úgyis mentünk, akkor ne olyan legyen már, mint a tegnapi) kellett, meg némi rágcsát és kis telefonos segítségkérés után, egy üveg bort.
Már hazafelé jöttünk, mikor eszébe jutott Ildikének, hogy tán Péteréket akár fel is hívhatnám, mert abban maradtunk, hogy a mozi után szólok nekik, hogy most indulhatnak. Nos, mivel mozi kút, így ez is hussss... Úgyhogy azzal kezdtem, hogy tudom, már éjszaka van, de Péter azt mondta "Tudom, ne menjünk?", majd mikor igennel válaszoltam (vagyis nemmel, vagyis azt mondtam, hogy DE), kibökte: "Már úton vagyunk!", tehát ez így rendben is volt.
Régen találkoztunk, úgy volt, hogy ma a meghírdetett majd lefújt blogszerű talin beszélünk, de ugye... ezért különösen örültem nekik.
Aranyosak, szépek együtt és nagyon örülök, hogy ők a barátaim. Sokat beszélgettünk, és megállapítottuk, hogy tényleg szomszédok vagyunk, valamint megegyeztünk abban is, hogy az Ágnes szervezte január 31-én aktuális bulira ők fognak elfuvarozni, sőt, előtte még megnézhetem otthonukat is, mely az idő előrehaladtával egyre-egyre szebb lesz! És még valamit mondtak, amitől meg pláne nagyon jókedvem lett és ez is olyan, ami a lelkemet lazítja, és előrébb taszajt... (Azt is mondhatnám, hogy szimplán megtisztelve érzem magam, de ez túl magasztos megfogalmazás az én roki-magamhoz.)
Persze, míg itt voltak egy centit nem haladtam a kenyérrel. Mit nem haladtam? Hozzá sem kezdtem. Most, mielőtt ezt elkezdtem írni, dobtam össze a két bucit. Most kipróbálom, hogy mit csinál, ha nem másfél, hanem sok órát kel. Ha nem lesz jó, majd valakire haragszom, vagy Ampernak lesz egy remek napja.

Luci', az előzőben kifogásolta a sőszórót. Most is lehet szemezgetni, örülök, hogy még a monitort magát látom, majd a betűket fogom ezzel a szemberendezéssel megkülönböztetni, mi!?!? Ezen a kései órán!!!!????

Most megyek és alszom néhány órát, hogy a kenyérsütésnek újult erővel tudjak hozzákezdeni.

Köszönöm Ditte, Ildike. És persze nagyon köszönöm Péter és Kiccsillag. Örülök nektek!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.