A muffin teszt első epizódja.

Elindultam, hogy megveszem a sütés hozzávalóit, ám már a boltnál jártam, mire eszembe ötlött, hogy tán elhozhattam volna a papírt, mert emlékezetből még a tojásrántotta alkatrészeit sem tudom felsorolni. Csakhogy ugye, ez nem történt meg, visszafordulni meg nem akartam, így mentő ötletként írtam egy rövid szöveges üzenetet messzehonban leledző lyányomnak -kitől származik a megsütendő süti receptje-, hogy ugyan árulja már el nekem miket kell vennem. Ő a három, általa lediktált muffin-recept közül a karamellás-banánost választotta -gondolom azért, mert ennek fértek el a részei egy üziben.
Tehát megkaptam az elektromos kezelésem, majd a lábtekerészetemet az sztk-ban, és irány a bolt. Illetve boltok, mert zöldséges is kellett, meg élelmiszer üzlet is.

Azt hittem macerás lesz, de nem volt az. Elkészült, azon melegében adtam is kettőt Timinek, aki az önkitől hozza nekem a kaját, mert az egész házat átjárta az a nagyon kellemes karamella illat, és ezt ő is megjegyezte.






A recept szerint meg kellett volna kenni a tetejét mézzel, de én a gondolattól azonnal cukorbeteg lettem, tehát ezt mellőztem, bár tény, hogy szép lett volna maga a süti a csillogó mázzal.
Egy teszt tehát lement, holnap -terveim szerint- egy gyömbérest fogok kipróbálni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.