Szokásomhoz híven, maradok a saját szemüvegemen keresztül látottaknál.

Tagore jegyzi a mai vezért. Én most nem az összesküvés elméletekről, nem az államok közötti bosszúról, még csak nem is az áldozatokról, hanem arról a délutánról, egy nézésről, a döbbent csendről, a múlt jelenbe nyúló csápjairól, a csendesen kúszó rettegésről és úgy arról az egész évről morfondírozom.

Persze ezerszer írtam már erről. De milliárdnyiszor gondoltam végig, úgyhogy arányaiban elenyészik a leírtak száma a valóságoshoz képest.

Tegnap láttam filmeket, láttam riportokat, láttam az órát mely számlálta a perceket és fel-felsejlett hézagos memóriámban annak a napnak a képe. Az, ahogy hallottam a hitetlenkedő kiabálásokat az utcán álló szemtanúktól, ahogy igyekeztek minél messzebb -biztonságba, de minél közelebb - látótávolságon még belülre kerülni, amikor az ikertornyokat találat érte. Láttam egy filmet amelyben voltak telefonbeszélgetések, amelyek a United Airlines 93-as járatán, az ott túszul ejtett utasoktól a hozzátartozóikhoz szóltak, ahogy néztem a felvételeket azt éreztem, hogy nekem ez csak egy közjáték. Csak egy kisebb göröngy az azon az évben bejárt veseszaggatóan durva úton. Persze csak az én életemben.
De ott valóban ennyi.
Mert az az év soha ki nem törölhető még ebből a csillogóan simára és síkra fagyott memóriából sem, ami az én elmémben megmaradt.

Szóval, csak pörgök és sorolom rendre ugyanazokat a gondolatokat. Átnéztem a padom és bőgtem egy sort megint.

Choose Life
Lépcsőn
Kender
32
Remember Letté Lóti Tippujú
Elvesztés
'Sors' értelmezése 'talemául'
Megváltoztathatatlan

Idén megnézem a téli tengert. Mit tengert? Az óceánt! Hozok kavicsot ismét. Kér valaki?






 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.