Dittelyányom, az messzi Írországban benne, mostan recepteket másol. Keze már görcsbe húzódik, mert a szkenner nem működik, így a kölcsönkapott receptkönyv érdekes részeit kénytelen kacsói által megörökíteni.

Az ő választottja most, Rachel Allen, akit mikor megláttam azt hittem a Született feleségek nem is szereplő főszereplője az. De kiderült, hogy köze nincs hozzá, csak a fejemben vannak rosszul összecsatolva a dolgok, már megint.
Nézelődtem, de magyar kiadással nem futottam össze, de ami késik, ugye...
Persze most nem is ez a fő dolog, ami miatt kiültem a padomra, hanem az, hogy  meséltem ezt Ildikének -öreg barátnémnak- s hozzátettem, hogy én Nigellát mennyire szeretem.
Erre Ildike azt a megdöbbentő választ adta, hogy ugyan ki az, mert ő még nem hallott felőle.
Hihetetlen!

Hirtelenjében -mikor már a megdöbbenéstől meg tudtam szólalni-, úgy írtam le ezen hölgyeményt, hogy mindig mosolyog és szerelmetes a kajákba, az alapanyagoktól kezdve a kész műig. Legyen az éjszaka lopott gyümölcsszósz, vagy ötfogásos vendágváró vacsora.

Róla van szó, ugye:



/ehun lakik eme kép/

Jamie Oliver a legyőzhetetlen kedvencem... pasik között, szakácsilag. Ez tény. Ámde Nigella, széles mosolyával és képernyőn átsütő rajongásával az utolsó morzsák felé is, női fronton mindenképp ez első.
S ha ebben szexista felhang van, kéretik elnézni nekem.

Most nézd meg, hogy miként képes Nigella, egy félzacsi fagyasztott málnából, némi tejszínnel és egy morzsákra törött kekszből poharakban szervírozott boldogságot készíteni! Íme:

Ugye?! Ide egy vagon málnát, vagy bármit amitől boldogsághormon termelődik!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.