Görögbe fogadva

Barátnőmet folyton ostromlom, hogy ugyan ne álljon ellen az elemi vágynak, mely folyton mozilátogatásra ösztönözné, sőt, ha akarja, akkor egye fene, el is kísérem.
Nos, néha -de sajnos ritkábban, mint szeretném- enged a kísértésnek, és megnézünk egy-egy filmet.
Ma a Görögbe fogadva volt 20:00-tól a terítéken, amiről csak annyit tudtunk, hogy a Bazi nagy görög lagzi második része (ami nagyon-nagyon tetszett nekünk). ... Egészen addig, amíg rá nem kerestünk a guglival és ki nem derült, hogy csak annyi a közös e kettőben, hogy Görögország a helyszín és a főszereplőnő ugyanaz. Így is volt hozzá kedve kedves barátnőmnek, én pedig, kicsit kellettem magam -ahogy kell-, aztán elkísértem.

Hány bőrt lehet lehúzni Görögországról ezzel a recepttel?
Végül is, évezredek óta űzik ezt az ipart és remekül csinálják. Most meg még le is fogyott ehhez a Bazi nagy görög lagzi forgatása óta   Nia Vardalos (a Görögországba szakadt történelemtanárnőből kényszerrel idegenvezetővé avanzsált, 6 hónapja nem szexelt nő), tehát minden esély megvan az újabb sikerre.

Ahogy olvastunk a filmről, nézegettük a képeket, hát, azt is eldöntöttük, hogy görög barátokat is kell szereznünk... Nomeg egy fotó alapján már nem volt kérdés, hogy megnézzük-e ma a filmet. Ez, ni:


/kép itten lakik e/

Ugye, érthető?

Persze tudtuk, hogy adunk a romantikának is:


/Kép innen/

És persze, amiben Richard Dreyfuss szerepel, az akárhányadik találkozás is, rossz valószínűleg nem lehet, hiszen ő még egy cápától sem riad vissza.


/Ez is pont onnan van, mint az előbbi/

<object width="425" height="344"><param name="movie" value="https://www.youtube.com/v/yycHxcGk_uE&hl=en&fs=1&"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><param name="allowscriptaccess" value="always"></param><embed src="https://www.youtube.com/v/yycHxcGk_uE&hl=en&fs=1&" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" width="425" height="344"></embed></object>

Szóval, jó volt. Könnyű, nem gondolatnehezékes, napfényes és szórakoztató.
Bár, az a zsebóra, a kövön ülve, szorongatva, nekem ismerőset mesél.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.