Bon apetit! - Julie & Julia
2009.12.26. 17:27
Cselédnélküli amerikai szakácsok.
És én.
Címszavakban, kiemelt példák, melyek igazolják, hogy ez a film nagyon megérte. Köszönöm Dorka, hogy nem hagytad elsikkadni a gépemen. :)
Útkeresés:
- Mi az amit igazán szeretsz csinálni?
- Enni.
Realitás:
- Nagyon jó.
- Nagyon jó. De nem remek. - és nevetnek, őszintén, nyíltan a tükörben ünnepi toalettjükre nézve.
Szerelem:
- Szia.
- Visszajöttél? Kérlek, gyere vissza!
- Mi van vacsorára?
Lényeg:
365 524 recept
Te vagy a vaj a kenyeremen és az éltető lélegzetem.
/Kép innen/
"Sose mentegetőzz és sose ess pánikba!"
Kell valami vagy valaki ami tovább visz. Ami továbblendít akkor is, ha szétesik a felfújt, ha tönkremegy a csirke... akkor is, ha az a valami vagy valaki csak a fejedben létezik, olyan formában, ahogy elképzelted.
Mert a valóságban hallani sem akar rólad, de magadban olyan képet őrzöl róla, ami téged tesz egésszé, s akkor ne számít az első adag felfújt...
Van olyan szó, hogy "cselédnélküli"?
Van. Ugye?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
