Írek.
Meg egy kicsit én is.

Nem emlékszem pontosan, hogy mit is kerestem, sőt, egyáltalán arra sem, hogy kerestem-e valamit, vagy csak nézelődtem szerte a hálón egyszercsak azt vettem észre, hogy U2-t szemezgetek.
A Sweetest Thing volt az első, amit boldog bambulással élveztem végig.

Majd engedtem a vonzásnak és rákattintottam a következőre, amit már régen nem hallottam és emlékeimben úgy élt, hogy nagyon jó. Meghallgattam.
És még igen halvány angol tudatlanságommal is érthető volt ez-az.
De a lényeget mégsem értettem, hiszen nem voltam -vagyis talán csak "már" nem- tudatában a történelem ezen szegmensének. Most is csak egy halvány szeletét ismerem, de legalább tudom -ha egy pillanatig is- a létezését.





Bloody Sunday 1972. január 30.

Most nincs hangulatom a bennem felmerülő párhuzam kifejtésére, illetve annak megcáfolására. Most sem a hangulatom, sem az alkalom nem megfelelő erre.
Ellenben itt egy dal, szintén a U2-tól, fülhallgatóval, komoly hangerővel érdemes, nyugodtan, a képekre figyelve meghallgatni.

Írországhoz van némi kötődésem. Sokkal több is, mint azt józan ésszel bárki valaha gondolta volna. Máig sem értem. Viszont dittektív lettem, mint ezt mondtam éppen tegnap az illetékes elvtársnőnek.
Ám a Véres Vasárnap nekem is az. Az ideje nem egyezik, és a névsor sem akkora, mint az emlékoszlopon, de nekem is van három nevem amiket őrzök.

"Sunday, Bloody Sunday..."

Ültem itt és patakzottak a könnyeim. Öreg vagyok és szentimentális. És magányos. És így nem tudok élni.
Alma.
With or Without you
 

Az én vasárnapom elvitte az életem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.