Meg a csiga.

Na, nem megacsiga, inkább minicsiga, de katicánk, napraforgó, meg a csiga. Ugye.

És egy négylábú, pontosan az én Csíkoshátú Barátom, aztán, hogy teljes legyen a csapat, halandor kedves, ki a zenét prezentálja.

Hogy jön ez össze?
Remekül!
Némmácsak:

Mert a kezdő kép a mi kettőnk katicája. Akkor is az, ha a kép eltűnt a postból és már a gépemen sincs meg, mert a sok-sok javítás, csere alatt az enyészeté lett. 
De a tények kérem makacs dolgok.

Komolyra fordítva, tökéletes kompozíció, már amennyire én meg tudom ezt állapítani. S a vége -mondjon bárki bármit- pont annyira szomorú, mint annak lennie kell.
Köszönöm, Zebra, köszönöm, hogy idetehettem a padomra ezt.

....................................................

Egy -előttem- levitézlett dagigyerek után szabadon: update következik.

Zebra -lelkemnek legkedvesebb minden csíkoshátúak közül- elküldte nekem az inkriminált képet. Íme:



Azért idetettem, mert a citált post, nem találtatik meg szerkeszthető állapotban, hiszen ilyet csak végtelen molyolással tehetnék a saját padomon. De itt is gyönyörű, ugye?
Katicánk, Zebrául. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.