Ez nekem új, pedig azt mondtam -mert azt hittem, ugye- minden megvan tőlük. De ezek a "babaarcú műanyag vagányok" már csak ilyenek...

De megöregedtem, na. Pedig egy vonzó szirén vagyok ma -ahogy FACEBOOK elárulta-, csak hát a rajzfilmhangú főúr a ház spacialitását rám tukmálva elérte, hogy egy életre elmenjen a kedvem a fehérbortól. Ehhez elég volt egyetlen pohárnyi is -alig bírtam legyűrni azt is-, de lehet, nem is a nedű volt kétes, pusztán csak én nem tudom, mi is a jó már, hiszen emlékem sincs arról... óóóó... én szegény öreg, lymphoedemás nénike....

A deles busszal mentem Pest felé, szaladtam -nem röhög!!- a megállóba, mert itthon bírtam egy csuklós skizofrénnel vitázni kicsit tovább, mint az a busz indulásához mérten ideális lett volna, vagyis rohannom kellett, így nem csoda, hogy a szokásos buszonvagyokesemes-t is csak már félúton küldtem el, s akkor már boszorkányos barátném a metrón ült. Még jó, hogy nem fordult vissza, bár egy boszinak ilyen apróságokat, hogy valami nem úgy lesz, ahogy ő azt érzi-tudja-hiszi fel sem szabad tételeznie, hiszen mi lenne akkor a telefon szolgáltatókkal, ugye? Meg az idővel, magával, meg a félöttel, hogy mást ne mondjak, ugye? UGYE??!! Ehhh....

Néhány megjegyzendőm volna a mai nappal kapcsolatban:
(Boszi emlékeztetőjére hagyatkozom, hisz a fejemben agy az nem nagyon van, ugye)

- A vörös hajú nők soha nem lehetnek szemérmesek. A vörös hajú nők mindig szenvedélyesek.
Ezt Luci' egy belsőkörös informátora állítja, ki szitén a gyárilag vörös -na jó, ő csak max vöröses- nők szűk közösségéhez tartozik. Csak egy kérdés: meri ezt bárki is megkérdőjelezni??

- Hadd lássam, kisfiúk!

Ez a téma a beszélgetésünk gyakorlatilag teljes hosszában-széltében megtalálható volt, én nem is értem!!! A rajzfilm hangú pincér pedig csak hab a tortán effektus volt ehhez a meggyőződésünkhöz, miszerint ...áááá... "...hogy férfi légy, az volt a terv, de azt tudnod kell, ezzel a rossz dumával már nem jön össze neked semmi sem"... és megráztuk magunkat. :))

Aztán indultam haza. A buszon pedig összeakadtam egy igazi okos, erős, egész, hivatástudatának magaslatán lévő sofőrrel, akinek áldásos tevékenységéről meg is emlékeztem a munkáltatója felé a későbbiekben, de erről részletesen majd inkább az EZ VAN-ban.

Most meg itt vagyok. Hát, nem egészen úgy telt a nap, ahogy eredetileg terveztem, de így se volt rossz. Sőt!
Egyet viszont nagyon sajnálok, s ez a bor iránti szeretetem elenyészése, melynek nyilván a lábam az oka.
Na, jó. Akkor mégsem mindenért Luci' a felelős. Pedig ezt ma többször is meg kellett állapítsam. Bakker, na. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.