Akarsz velem játszani? Jobban jársz, ha velem játszol, mert akivel most teszed, átver, nem tiszteli a szabályokat, nem tisztel téged, és nem ért semmihez.

Ha velem játszol, rossz lesz majd neki. Neked sem lesz jobb, mert hiszen az előző mindent elrontott és azt –ugye megérted- előbb helyre kell hozni. Ám aztán, majd egyszer eljön a kánaán! De csakis akkor, ha én vezethetek. Hiszen a táncban is az egyik fél diktál, ő adja a vezérlépéseket, a másik pedig asszisztál a végső, tökéletes képhez.

Helyesen döntöttél. Így kell ennek lennie, mostantól minden megy, ahogy az isten is akarta, én vezetlek, te meg csinálod amit én mondok, ő meg, aki eddig veled játszott, megfizet mindenért.
Ja, a te neved hallgass mostantól. De ez neked nem baj, tudom. Hiszen te választottál. Méghozzá eddig soha nem látott mértékben voltál határozott a választásnál, s ezzel kinyilvánítottad akaratod, miszerint életed, sorsod, utódaid sorsát és jólétét, hited, szavad rám bíztad. Minden döntést a kezembe adtál, s én –e nemes felelősséggel tisztában lévén- teljes egészében élek is ezzel.


/Asszociáció innen/

Hogy van aki a játékon kívül áll és tisztában van a szabályokkal? S nem átallja megkérdőjelezni némely döntésem? Mely valaki nemrég -míg én körön kívül voltam-, a legjobb mézes-mázas barátaim közé tartozott és istentől való kinyilatkoztatásnak tartottam minden mondatát? Nos, azt azért be kell látnod, hogy fejlődik a világ –vannak értékek, amik állandóak, istennel az élen-, s így sajnos néha meg kell hozni bizonyos nehéz döntéseket, s az igazi, erős, okos, bátor és nem mellesleg a te döntésed által korlátlan jogkörrel felhatalmazott, méltán az élen álló vezér, azaz én –hiszen ez már nem játék, be kell látnod, amit az előző játszótársad itt művelt s így bűnrészesek vagytok tulajdonképpen, ha jól belegondolok- nehéz szívvel, érted sírva meg is teszem ezt. Vagyis átírom a játékszabályzatot.
S azután, ha azt én elfogadtam, hiszen ugye nem kérdés, hogy én döntök, mert én vagyok a nagyobb, akkor újra a tudálékos kívülálló orra alá dugom azt, és felszólítom: „Most nyihogjál, kiscsikó!”

Hiszen azt be kell látnod, ha a szabályok úgy alakulnak, ahogy azok meglétének hiányát korábban nehezményezték, onnan már nem lehet egy nyikkja sem senkinek. Hisz mondom, én vagyok a nagyobb. Meg okosabb. Meg szebb.

És azt is látod –s ebben bízom, s csakis a te érdekedben bízom-, hogy mindez, minden mozdulatom, minden döntésem, melyeket kínnal, keservvel, nehéz munkával, éjt nappallá tett időben, áldozatot nem kímélve teszek, hozok, csakis egy érdeket képvisel, s ez nem más, mint hogy neked jobb legyen.
Azt persze nem tudom –s te ezt nyilván elfogadod, hisz minden szavam istentől való kinyilatkoztatás-, hogy mikor lesz az, amikor már neked jobb lesz, mikor beérsz abba a sávba, ahol már érezheted a 16% előnyeit, de meg kell értened, ami rossz van, az mind-mind az előző játszótársad bűne, s elhiheted én azért dolgozom, hogy neked jó legyen.

De az sem baj, ha már nem játszol. Nem baj, hidd el. Boldogulok én magamban is, elvégzem ezt a történelmi méretű feladatot és jót csinálok annak a szeméthegynek a helyébe, amit az előző játszótársad –és rá kell jönnöm, hogy te is… nagy csalódás ez nekem, de el kell fogadnom- hagyott maga után.
Mert nekem küldetésem van. Istentől kapott tehetségem van. Felhatalmazásom van.

Te meg legfeljebb néha, ha a közelembe férkőzöl, kezet csókolhatsz nekem. Te akartad, s így tudom, jó ez neked így.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.