A sütik világa nem teljesen az enyém, nem sok tehetségem van ezen a téren, de muffin fronton mégiscsak boldogulok.

Amióta pedig van az a nemcukor cukor, amit használhatok sütéshez is a limfizé diéta miatt, nyugodt lélekkel hódolhatok legújabb szenvedélyemnek, mely egy ideje úrrá lett rajtam, s ez a valóban citromos muffin elkészítése.
Keresgélek egy ideje, mert már sokfélét kipróbáltam, csokis, extra csokis, kakaós, kávés, gyümölcsös... ehhez viszont nem találtam még meg az igazi receptet. 
Mert arra vágytam, hogy az illata, az állaga és az íze is tökéletes egyen s az eddig kipróbáltak között mindegyikben hibádzott valami.
Ám most! Azt hiszem, végre megvan!

Itt rögzítem a receptet, hogy tuti meglegyen.

- 1 egész tojás
- 1/2 csésze olaj
- 1/2 csésze tej
- 1/2 csésze cukor
- 2 citrom reszelt héja és leve
- 2 csésze liszt
- 1 zacsi sütőpor
- 1 tk só
- 1 tk citromaroma

A csésze, mint mértékegység, pontosan 2 dl-t tesz ki. Nekem kösziDitte alapon van autentikus angolszász -egészen pontosan ír- csészém, mely az ír kenyérsütőgép tartozéka, tehát én azt használom ehhez.

Sütőt 200 fokra előmelegítem.
Olajat, tojást, tejet és cukrot elkeverni, míg a cukor el nem olvad, majd ehhez adni a citrom reszelt héját és a levét, no meg az aromát. (Én találtam a hűtőben kaviccsá lényegült kandírozott citrushéjat, azt csészébe tettem és arra öntöttem a citromaromát, így beraktam a mikróba és felforraltam. Az így megpuhult darabkákat is a masszához kevertem.)
Egy nagy tálban a lisztet, a sütőport és a sót keverem össze, majd hozzá a nedves cuccot. Kíméletesen kell keverni, az eredeti recept szerint nem lesz homogén massza, nekem mégis az lett, de tény, hogy nem túl folyékony.

Pontosan 12 darab muffinbugyit tölt meg, s az állaga ideális a fagyikanalas adagolós módszerhez. 20-25 perc sütés alatt, gyönyörű, illatosan világosbarna süti lesz belőle.



A képet nem én készítettem, az eredeti recept mellől van, de pontosan ilyen lett az enyém is, csak a bugyija nem pink, hanem apró virágos. 

Mikor kivettem a sütőből, kicsit kemény volt a külseje, de ahogy kihűlt, ideálissá lényegült minden szempontból. Tegnapelőtt sütöttem és még egy itt van előttem most is (dobozban tárolom, így nem szárad ki), még mindig remek az illata is, az ízéről meg nem is beszélve!




  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.