Hát, szépek.

A minap battyogtam haza a gyógytornáról, gyönyörűen sütött a nap, én ennek örömére amúgy is mérsékelt végsebességemen jócskán lassítva andalogtam haza. Majd beléptem a kertbe és szembe találkoztam ezzel, ni:



Osztán közelebbről meg:



Na. Nem mondom, hogy komolyan erő visszahatással járt megfékeznem irdatlan tempómat, de, hogy meghökkentem a látványon, azt megkockáztatom.
Ugye, hogy szép?
És olyan nyári és megnyugtató, és otthon...

... s még ennek a tetejébe még az is esezmeb jutott, hogy előkapjam de ízibe a telefonom és megörökítsem a látványt.

Egyszerűen gyönyörű!

És ma feltettem a fészre, s ott, kaptam egy igaz, Csíkoshátú rég nem látott, de naponta velem beszégető Barátomtól egy linket. Amin aztán persze sírtam is egy kicsit.

Nos, igen.

Hmmm...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.